Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a XX. században (32) A magyar líra depoetizálása - 70-es és 80-as évek II.
68 végtelenné nyúltak puhán behavazottak Grendel Lajos Mégis jó egy kicsit mozogni forogni mint a gazellák magasra ugrani Merre is induljak A fegyvert egyik váltamról a másikra helyezve e holt papiroson diagonálison át (Merre is induljak) A már említett távlatváltások képezik meg a Che Guevarának ajánlott Gerilla-dalok c. versciklus szövegterét is, az átjárás lehetőségét a Nagy Történelemből az észak-bácskai kis történelembe. A gerilla magányos forradalmár, akinek a szabadságát, személyisége integritását éppen a magányossága szavatolja. Tolnai Ottó nem politikus költő a szó hagyományos értelmében, sokkal inkább a lukácsi „partizán” szerep illene rá, amikor politikai tárgyú verset írt (egyébként elég ritkán). Tolnai Ottó liráját is megérintette a hatvanas évek végének újbalos romantikája, ami konkrétan, a helyi kontextusban azt jelentette, hogy „Föllépésében, a vidékies, anakronisztikus irodalmi ízléssel, az ösztönző hatások elől elzárkózó kisebbségi kultúra téves önszemléletével való szembehelyezkedésében eleve eretnek poziciót vállalt magára.”(29) S a nyugat-európai, amerikai újbaloldal romantikus forradalmáraival ellentétben ismerte a kelet-európai és balkáni „reális szocializmus” múlt- és jelenbéli kontextusát is (Oda Sztálinhoz; Jan Palach, később az Orpheusz új lantja), csak börtönünket börtönünket bolondokházával ne cseréljék költőből sajtszakértő sajtszakértőből forradalmár szakálladban köszörült kanállal vágsz allét torkodnak nyakkendődet pertlidet elvették körmöd falon kopik (Sajturegek) Az életmű további szakaszában, különösen a kilencvenes évektől (Wilhelm- dalok, 1992; árvacsáth, 1992; Balkáni babér, 2001), bár a nyelv, a versbeszéd alap
