Irodalmi Szemle, 2009

2009/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a XX. században (32) A magyar líra depoetizálása - 70-es és 80-as évek II.

67

Grendel Lajos

Magyar líra és epika a XX. században (32)

A MAGYAR LÍRA DEPOETIZÁLÁSA - 70-ES ÉS 80-AS ÉVEK II.

Tolnai Ottó (1940). Több mint negyven esztendő távlatából a Homorú versek (1963) és a Sirálymellcsont (1967) c. köteteit bízvást tekinthetjük költészettörténeti fordulatnak irodalmunkban. Szakításnak nemcsak a jugoszláviai magyar irodalom konzervativizmusával és regionalizmusával, hanem a magyar lírát akkortájt meghatározó esztétista és népi paradigmával is; az avantgárd kivételével tulajdonképpen a teljes magyar költészeti tradícióval. „A legszélsőségesebb kísérletezést is szívesebben vállalták, mint a folyamatosságot vagy a hagyományok asz- szimilálását” - írja róla többek között a hatvanas évek közepén általa is alapított újvidéki irodalmi-művészeti folyóirat, az Új Symposion köréről Görömbei András/26’ A Tolnai Ottó deretorizáló, depoetizáló törekvéseivel szembeni éles ellenállás csak a nyolcvanas években szűnt meg, amikor ennek a lírának a hatása már nemcsak a szlovákiai és a romániai, hanem az anyaországi irodalomban is láthatóvá vált. Az a versbeszéd, amelyen Tolnai Ottó és Domonkos István a hatvanas években megszólalt, mára a magyar líra egyik vezérszólama lett.

Tolnai Ottó korai költészete a 20. századi avantgárd líra széles skáláján szólal meg. Egyként follelhetők benne az olyan egymástól mesze eső iskolák és irányzatok inspirációi, mint a szürrealistáké vagy a beatköltőké. Verseinek uralkodó tónusát az élőbeszéd spontaneitására való ráhangolódás határozza meg, továbbá a szintakszis fellazítása, merész képzettársítások, az interpunkció és a rím kiküszöbölése, a metrum helyét és szerepét átvevő gondolatritmus révén. „Tolnai Ottó össze nem tartozó elemek váratlan szembesítésével groteszk-ironikus sorsképet raj- zol.”(27) Ugyancsak a groteszk hangot erősítik fel a több költeményének kompozícióját meghatározó távlatváltások: a végtelen horizontú tengert ellenpontozó bácskai mikrovilág hétköznapjainak szűk horizontja. Ezek a szövegek egyfajta közteslét lenyomatai, játékos abszurdok, melyekben a műfajok közti határok messzemenően átjárhatóvá válnak. „A se-műfajok gondolata mögött - írja Thomka Beáta - tudatos magatartás áll, a szilárd formák feloldása egy olyan írásgyakorlatban, mely a tervszerűt az esetlegessel, az állandót az ideiglenessel cseréli föl.”(28)

Merre is induljak a távolságok már itt benn is