Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Öllős Edit versei (Menedék, Kimúló krisztusi kor, Évvégi talizmán, Szűkített kör)
52 Öllős Edit versei Kimúló krisztusi kor „...attól remegsz, mi nem jön, és mit el nem veszítsz, azt kell folyton siratnod. ” (Goethe: Faust) fejben előítéletmentesen testben mértékletesen kihámozni a lényeg lényegét hogy leülepedhessen ennyi kell ha tűsarkúnak látszik is a több mérföldes csizma elég ha fejedben a kabala csak nyitva az ernyőt félre a boszorkányseprüt ami szelíd afölött le nem éghet a hid ami kalamajka az hajt áldott zűrzavarba együttműködésestül is rendhagyó volt a karácsony ajtónyikorgásostul sem lett kevesebb a bünbánat a büszkeség ugyan szerényedik de megmaradt most is agyonértelmezettek a reagálások túlzásba vittek az igyekezetek meg a fékrángatások az ábécét bizony ezeregyedszer is meg kell tanulnod a nemet kimondani is csak akkor lehet ha az ember véglegesen egyszeri és megismételhetetlen lett ami meg nyugisán is izzik az kényszerhelyzetben megtáltosodik ha a felelősséget elhárítjuk csak nézünk szerteszét megdöbbenünk ha már másról szól a jelkép (feladatunk a fontosságok karóit verni a földbe nem belelovagolódni az egyszeregybe és ha ennyire eltántoríthatatlan az ember mégsem esik tán kelepcébe csak legyen minden a határok közé betuszkolható csak legyen minden jó megabrakolható és minden kapkodó lazítás legyen szót ajkunkra nem hozó) évekig tünetmentes barátságok esnek le lábukról az ingerek küszöbei egyre kevesebb vérrel léphetők át a rögeszmés megjegyzések is beveszik itt-ott a célirányt be kell látnod a nagy helyzet is nagyobbodhat a végtelenbe nem válhat mindig minden a kedvedre bűnbaktalanítani egy végsőt egy fergetegesei is csak rendszeresen-átmenetileg lehet hiszen az eszmei magasságok meg a konyhában tanyázó alacsonyságok naponta aláírják megnemtámadási szerződéseiket
