Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Öllős Edit versei (Menedék, Kimúló krisztusi kor, Évvégi talizmán, Szűkített kör)
Öllös Edit versei 53 nem álmodom már örökzöldet egy csepp ötletből most is ikszszer öt lehet ami meg szótlanul-mereven fáj arról nem készülhet végleges leltár a rögeszmés álom csupán a paripa sörényébe nyereg nélkül kapaszkodni hogy vágtatva-vonszolódva lebeghessek és közben szemmel is láthassak minden félszigetet ha kerékbe törődnek is szívek lendülnek is vissza képességek most is kiadós séta ez a kacskaringó a kondinak csak javára szolgáló már nem számit ha a végcél prímszámokkal sem lesz osztható hiszen most is fellelkesült-elhallgatott a lényeg szótlanok a tények pedig közben minden imitált fűzfán kopogtat a harkály senki nem tudhatja lesz-e még álarcosbál és hogy a célirányban hány ösvény van még tervbe véve akkor sem tudni ha az önkényes kényszer nem hajt már jégvermekbe (írtam már verset eleget sírtam már verset még többet és versemet most is farigcsálom ha a magját nótbúknyi agyamban nem találom fogom magam és kikreálom - ez egy áldott képesség csitítom magam ami fáj többszörösen javamra szolgál ha tiltakoznék még kínosabb lenne a szitu és nem fogadna be ez a szigorú satu) Évvégi talizmán végül is minden ugyanaz csak az eddigi rikitó pasztellszínek helyett decensen csiricsáré lett minden menüett a sarokban mégsem dorombolhat csak nekem minden porszem kell egy-egy tőmondat is hogy a vászonból megbízhatóan váljon selyem a teljességet legtöbbször úgyis csak vonszolja egy-egy pillanat nincs ítélet az ember könnyen lemarad ha kíváncsiságainkat nem vállaljuk és túlkapásainkat bepermetezetlenül hagyjuk türelmeink a bordásfalra csak lihegve kapaszkodhatnak fel úgyis ritkán elég a levegő ritkán vagyunk szomjúság hiján mindig loholni kell a rímek után tudjuk hogy akkor sem adódhat kivétel ha túl sértő a kitétel és naponta összegyüjtendő egy maroknyi etcetera hogy ne
