Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Kozsár Zsuzsanna: Phaidra (Ki vagy te?, Ágy és vágy, Fohász, Magával ránt, Obulus, Phaidra halott, Az utolsó szó jogán, Égre kiáltó, Hullámok)
Phaidra Ágy és vágy 43 „A vágy keserves kínját nem bírom tovább. ” Ahogy meglátta a széles hitvesi ágyat, többé már nem bírt szabadulni a vágytól. A vágytól, melynek neve Hippolütosz. Már a hajón találkoztak. Thészeusz nem egyedül jött lánykérőbe, a hajón várta kamasz fia, aki olyan volt, mint Thészeusz lehetett ifjúkorában: daliás, izmos, kívánatos. Phaidrának elég volt egyetlen pillantás, hogy megsebezze Erósz nyila, aztán már csak vergődött, míg játszotta a mostohaanyát. Esetlenségén apa és fia egyaránt mosolygott, mindketten azzal magyarázták megilletődöttségét, hogy Hippolütosz és Phaidra csaknem egyidősek, ezért szokatlan érzés számára, hogy fiának tekintse férje ivadékát. A hajón azonban mind külön laktak szűk kis szobácskáikban, Thészeusz nem közeledett Phaidrához, a házasság el hálását Athénra tervezte csak. Ha csak egyetlenegyszer is kikötnek valahol, Phaidra azonnal menekült volna a házasságtól is, a szerelemtől is, de nem volt rá mód, a hajó meg sem állt Athénig. Az érzést, hogy nem a megfelelő férfihoz megy férjhez, miközben az igazi egy karnyújtásnyira van, nem tudta megszokni, de kedvetlenségét úti rosszulléttel magyarázták. A szertartást csak homályosan érzékelte, mintha valaki mással történne az egész, ez itt nem ő, aki épp hűséget fogad Athén középkorú királyának, ez itt valaki más, aki Phaidra szerepét játssza. Az igazi Phaidra Hippolütosz mellett áll, mert őneki született. Csakhogy Hippolütosz rá sem nézett a menyasszonyra. Az esketés szerencsére nem volt hosszú, ám annál hosszabb az első hitvesi éj, a széles, kényelmes ágyon, Phaidra mindvégig azt érezte, ez egy rossz darab, egy fércmü, ahol tévedésből ráosztottak egy szerepet, melyet nem tud hitelesen eljátszani, mert nincs hozzá köze, ráadásul maga a mű is olyan silány, hogy eleve bukásra van ítélve. Mintha véletlenül keveredett volna ide, idegenkedve fogadta Thészeusz csókjait, ölelésétől megdermedt. A férj kedvét ez nem vette el a további szerelmi próbálkozásoktól, ám nem tudott elnyomni magában egyfajta kellemetlen csodálkozást, Ariadné tüzes szenvedélye után Phaidra olyan volt, akár a hideg zuhany. Talán a korkülönbség teszi, talán csak idő kell Phaidrának, hogy megszokjon itt. Szerelmük talán azért oly hűvös, mert nem vetül rá a Minotaurosz baljós árnyéka, nincs benne kétségbeesés és menekülés, talán mégis a hajón kellett volna asszonyává tennie, a viharos tenger felkorbácsolta volna az érzékeket, de hát Phaidra olyan nyomorultul volt az egész utazás alatt, hogy már az egészségét féltette.
