Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Kozsár Zsuzsanna: Phaidra (Ki vagy te?, Ágy és vágy, Fohász, Magával ránt, Obulus, Phaidra halott, Az utolsó szó jogán, Égre kiáltó, Hullámok)
44 Kozsár Zsuzsanna Phaidra később sem lett tüzesebb. Évek múlva is lagymatagon viszonzott minden szerelmi gyengédséget, és Thészeusznak bele kellett törődnie, hogy asz- szonyából hiányzik az erotika, jól megvan testi szerelem nélkül is. Lelkileg közeledtek valamicskét egymáshoz, kialakult a kölcsönös megbecsülés, de csak tiszteletre épült, nem szerelemre. Thészeusz ágyasokkal vigasztalódott, és egyre gyakrabban hagyta éjszakára is egyedül Phaidrát a hitvesi ágyon, mely a nő számára azonos maradt a vággyal és Hippolütosszal. De hiába vergődött álmatlanul, a vágy nem szűnt, Hippolíitosz pedig továbbra is levegőnek nézte apja feleségét, nem bírta felfogni, hogy mehetett hozzá egy középkorú emberhez, azt sem értette, Thészeusz miért választotta éppen Phaidrát, hisz a vak is látja, hogy nem illenek össze. Számtalan áldozatot mutatott be Phaidra a szerelem istennőjének, esdekelve, hogy mulassza el szívéből az emésztő tüzet, melyet pajkos fia, Erósz támasztott, de erőlködése nem vezetett eredményre. A vágy növekedett, Hippolütosz távolodott, Phaidra már úgy érezte, tovább nem bírja. Végső kétségbeesésében kézen fogta Hippolütoszt - Thészeusz az ágyasainál járt éppen, azt mondta, ne várja este haza -, odavezette az ágyhoz, vágyai színteréhez.- Ha megvetsz is érte, szeretlek, amióta megláttalak. A bohókás Erósz nyilat röpített szívembe, nem tudom azt kitépni onnan. Ezen az ágyon mindig rólad álmodoztam. Gyere, változtasd valósággá álmaimat. Hippolütosz csak nézett Phaidrára hitetlenkedve, meg sem tudott szólalni, csak a fejében villámlottak a gondolatok, egyszerre szeretett volna ölni és ölelni, de egyikhez sem volt bátorsága. Hát csak megrázta a fejét, és kisomfordált az ajtón, és éjjel Phaidrát ölelte gondolataiban, az összes elképzelhető és elképzelhetetlen pózban szeretkezett vele, míg csak el nem aludt a kimerültségtől a gombóccá gyűrt lepedőn. Fohász „ O az, ki mindenütt szerelmi vágyat ébreszt. ” Tengerből született csodálatos szépség, szerelem mindenható úrnője, Aphrodité, mulaszd el tőlem a vágyat, engedd távozni belőlem a bűnös szerelmet. Hippolütosz a férjem fia, mindkettőnkre pusztulást hoz a szenvedély, ha beteljesül, de pusztulást hoz énrám akkor is, ha viszonzatlan marad a vágy. Szerelem csodatévő úrnője, Aphrodité, mulaszd el tőlem a szenvedélyt, vagy szabj neki más irányt, engedd, hogy Thészeuszt megszeressem, engedd, hogy iránta gyúljon tűz szívemben, ha engedted, hogy nőül vegyen, ne hagyd, hogy átok üljön nászomon. Szerelem istennője, szépséges Aphrodité, áldozatot hoztam neked, házam legszebb galambjai itt hevernek előtted, hallgass meg engem, védj meg engem a szenvedély pusztításától, védj meg engem a testi vágy hevétől, védj meg engem a szívet szo- morító csalódásoktól, engedd, hogy elfeledjem Hippolütoszt. De ha más terved van velem, ha az a végzetem, hogy Hippolütosz karjában
