Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Kozsár Zsuzsanna: Phaidra (Ki vagy te?, Ágy és vágy, Fohász, Magával ránt, Obulus, Phaidra halott, Az utolsó szó jogán, Égre kiáltó, Hullámok)
41 Kozsár Zsuzsanna PHAIDRA Ki vagy te? ,, Amiről beszélek, az nincs sehol. ” Ott állt Minósz király előtt, és a lánya kezét kérte. Az öreg megbocsátotta már Ariadné elvesztését, vagy legalábbis harag nem ült ki az arcára a szokatlan lánykérés miatt, de még csodálkozás sem, mintha várta volna már Thészeusz érkezését, mintha ez lenne a legkevesebb, amit az elkényeztetett athéni királyfi tehet: hogy elismeri egyenrangú társának Ariadné húgát, és ezzel bevallja azt is, a rég elveszett krétai királylány mégsem volt másodrendű lény, hiszen most a húgát nem ágyasnak, athéni királynénak kéri. Minósz bólintott, viheti Phaidrát. Thészeusz megtántorodott, de alig észrevehetően, Minósz, aki a lányát kajtatta, nem is látta meg. Olyan apró lelki rezdülés volt ez - tiltakozás, hogy egy ismeretlent tegyen meg királynéjának, akit utoljára csecsszopóként látott, és akihez csak egy régi bűn fűzi: Ariadné. Talán hasonlítanak egymásra, hiszen nővérek, talán Phaidrában Ariadné arca köszön vissza, és akkor bevallhatja neki, hogy félreismerte, hogy nem lett volna szabad kiraknia egy szigeten, és átengednie egy sorsnak, melybe belegondolni sem mer. Talán ezzel a házassággal jóvátehet mindent. Phaidra végre előkerült, virágot szedett, köszöni díszítette fürtjeit, és olyan szép volt, mint az ifjúság istennője. Egy cseppet sem hasonlított Ariadnéra, aki Thészeusz emlékei szerint csúnya volt és szenvedélyes, Phaidra valóban szép volt, még Thészeusz érzelemmentes, hideg pillantásának is. Nem vette le róla a szemét, kereste a szépség maszkja mögött a nőt, aki kivezetheti gombolyagával a labirintusból, melybe Ariadné elvesztésekor került. Kivezeti? Talán igen. Ha ő nem, hát senki. A bizonytalanság mégis megmarta, méregfogából kételyt küldve agyába, szívébe, zsigereibe. Odament a lányhoz, az arcába bámult közvetlen közelről.- Ki vagy te, Phaidra? Ott állt előttem, és a lányom kezét kérte. Azt hitte, megbocsátottam már Ariadné elvesztését, és én meghagytam hitében. Ugyan mit tudhat Thészeusz beteljesedett jóslatokról, megsemmisíthetet-
