Irodalmi Szemle, 2009

2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Gál Sándor: Napló 2006 (3. rész)

86

Gál Sándor

elmúlt tizenöt-húsz évben mi, s miként változott meg ezekben a városokban. Csupán kósza hírekből tudom, hogy Szerdahelyen, Újvárott új irodalmi gócok - fiatal írók odatelepedésének következtében - formálódnak.(...)

Május 3. szerda. Tegnap igen lusta voltam, s jószerével nem is igen emlékszem erre az esős napra. Nap, amiről nincs mit mondania az embernek, az a nap jellegtelen. Hiányzik az egyénisége. Már ha egy napkelte és egy napnyugta közötti időnek lehet egyáltalán egyénisége. Ámbár, ki tudja!?

Május 6. szombat. Egy darab papíron, amelyik itt hever már hetek óta az asztalomon, két félmondat figyelmeztet valamire. Nem emlékszem arra, hogy mikor körmöltem le ezt a pár szót a papírra, de bizonyára valami fontos, megírandó ötlet - talán vers - csíráinak találom most őket. Az első ez: „leárazott történelem”. A második: „a távolság tisztasága”. Ahogy most lényegüket próbálom magamban felidézni, úgy tűnik, mind a kettő akár esszéterjedelmű lehetőségeket is magában rejt. Mert ugye, ha a történelmünk - ne menjünk messzire - huszadik századi eseményeinek „leárazottságát” foglalnám össze, volna néhány napra szóló munka, még akkor is, ha a forrásanyagokat, dokumentumokat meg se érinteném. És mennyi ága-boga, elágazása, szinte már elfelejtett része van „leárazva” ennek a tíz évtizednek! Az pedig szinte felsorolhatatlan, hogy napjainkban - és folyamatosan - ez a leárazás milyen mértékű és kiterjedésű. Hazugsághalmokra hazugsághalmokat fuvaroznak a tudomány szentnek hitt szekeresei - kiszolgálva a hatalom elbutult kannibáljait. Megérem-e, hogy a tudás szépsége - és igaza! - gátat vet ennek a félelmetes víziónak?!

Talán a másik mondattöredék, a „távolság tisztasága” adhatna választ erre a kérdőjeles mondatomra - ha egyáltalán van tisztaság még a szem által befogható tér távolságában (...)

Május 23. kedd. Estére már elfáradok, a kinti munka teszi ezt most velem, így, mire a napi feljegyezni való ideje elérkezik, csak legyintek, hogy majd holnap.... Egyébként sem történik sok olyasmi, amit érdemes lenne idefirkálni. Ma például illet volna Pozsonyban lennem, a Madách Kiadóban, ahol az idei jubilánsokat köszöntötték (Géczi Lajos 80, Mács 75 meg Gyüre is, Koncsol pedig 70 éves). A köszöntőt Tőzsér kérésére megírtam még áprilisban s el is küldtem Árpinak. Ma hívott, hogy jó, pontos, s hogy lesz, aki fölolvassa helyettem. így ez rendben is volna. Meg még a Keleti Napló dolgában egyeztünk meg. Lemezre kell másolni a kéziratot, ami pénzbe kerül. Lesz, ahogy lesz. Valahogy csak ki tudom fizetni a munkát. Továbbá abban is dűlőre jutottunk, hogy jövőre a verseimből közölnek egy válogatást — ezúttal az én hetvenedik születésnapomra. Ha megérem. (...)

Május 31. szerda. Néha az az érzésem, hogy magának az írásnak is kialakul az emberben egyféle rutinja. Gondolom, a több évtizedes, lényegét tekintve a folya