Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Gál Sándor: Napló 2006 (3. rész)
Napló 2006 (3) 85 gát. Ugyanakkor ez a nap Márai Sándor születésének a dátuma is. Tavaly Márai Kassán szobrot kapott. Vitathatatlan, hogy megérdemelte. Tegnap ott álltam a vad szélben és esőben Márai szobránál, mintegy ötvened magammal, a rendezők „programja” szerint: Márai mai „kassai polgárainak” gyűrűjében, és hiába igyekeztem tetten érni a programba foglaltak lényegét, hiszen, akiket ott láttam, csak nagy jóakarattal lehetne kassaiaknak mondani.( ...) Április 22. szombat. Tegnapi döbbenet: meghalt Bella Pista meg Mátis Li- via. A rádióban elhangzott hír után a csend. De minek a csendje?! A tényé? A halálé? Pista tavaly - vagy még tavalyelőtt? - ajándékozott meg Mickiewicz-fordításá- val, Mátis Lívia adta ki az A hívás igézetében c. verseskötetemet... Hát ennyire, s ilyen gyorsan egyszerűsödik le minden?! A minap még a húsvéti feltámadás misztériuma felől gondolkodtam, de azt hiszem, a halál misztériumával való foglalkozás időszerűsége sokkal nagyobb súllyá kezd érlelődni. Erre valamikor jobb időben, nyugodtabb napon - ha el nem felejtem - még majd visszatérek. Tőzsér Árpi a minap hívott, s arra kért, írjak köszöntőt, méltatást Gyüre Lajos 75-ik évfordulójára. A Madách Kiadó valamikor júniusban az idei jubilánsokat amolyan „házi ünnepségre” hívja meg, s ide kell a köszöntő. Árpinak megígértem, hogy megcsinálom. Tegnap meg is írtam, hiszen ez emberség dolga, bár nem volt valami egyszerű dolog az öt évvel ezelőtti méltatás után úgy összefogni Lajos emberi és írói munkásságát, hogy ne essek az ismétlés csapdájába. (...) Április 26. szerda. Délelőtt kegyetlenül dörgött az ég, bolondul kavargott az egész magasság, de végül a Hemád huzatos völgye átszivta a Cserehát felett kerekedett áprilisi vihart. Esett ugyan pár szem eső, de az igazi zuhatagot megúsztuk, amiáltal a most virágba borult fák ígérete továbbra is él. (...) Április 28. péntek. Délelőtt sikerült úgy-ahogy összeraknom az Esték és hajnalok bevezető passzusát. Kutya nehéz volt rövidre fogni az utóbbi pár millió év emberének zsákmányszerző útját, a biológia túlélési stratégiáját, amit egyébként az ösztönök diadalának is tekinthetnénk, ha még ma is ugyanúgy működnének, amiként mondjuk a kőbaltát pattintó őseink idejében. Persze ma már ennek nincs sok jelentősége. Ha azonban vadászélményeim, vadász mivoltom lényegét kellően meg akarom alapozni, akkor a visszautalások igenis indokoltak. Hogy némelyek ne tartsanak valamiféle vérengző vadnak. (...) Április 29. szombat. Ma egy Dunaszerdahelyre szóló meghívás okán az a tény gondolkodtatott el, hogy milyen messzire kerültem attól a társadalmi mozgástól, amelynek korábban, évtizedeken át így vagy úgy, folyamatosan résztvevője voltam. Arra például már nem is emlékszem, hogy utoljára mikor voltam Dunaszer-da- helyen, vagy például Érsekújvárod, Galántán... Jószerével azt sem tudom, hogy az
