Irodalmi Szemle, 2009

2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Végh Péter: Balsors (novella)

Balsors

65- Drága, kicsi, Sára! Nem győzlek csodálni. Olyan szép vagy, mint egy virágoskert.

Szavahihetőségéről nem tudtam ténylegesen meggyőződni, ezért hinnem kellett neki. Később azt is mondta, hogy világosszőke a hajam, kékeszöld, révedező a szemem, s a szám épp olyan, mint az érett eper.- És milyen színű az arcom, - kérdeztem kíváncsian.- Mint a harmatos rózsa.

Általában anyám öltöztetett. A testhez álló, vastag posztóból készült hosszú szoknyákat kedveltem, amelyek kiemelték alakom karcsúságát. András egyszer azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy törékeny nádszál a tavaszi szélben. A szoknyám anyagáról meg azt mondta, hogy vadvirágos.- Olyan vagy, mintha a vadvirágos rét beléd költözött volna. Szeretnék naphosszat rajtad szaladgálni.

Mindig megéreztem a virágok közelségét. András egyszer, május vége felé, elkísért abba a sziklavölgybe. Az egész úton szótlanul fogta a kezemet. Egészen elbódultam a nyíló virágok illatától, a madarak vidám énekétől.- Itt jobbra, ugye, egy bodzabokor van? - kérdeztem tőle váratlanul.- Igen, de nem csak egy, hanem legalább egy tucat.

Pár lépés után újra megszólaltam: - Itt meg orgona virágzik.- Ezt is eltaláltad - mondta András.- És milyen a színe?- Ibolyakék.- Ez a kedvenc színem, a lila! - kiáltottam lelkendezve. - Persze csak volt, már nem az, hiszen tudod - tettem hozzá csüggedten.- Ez egy nemesített, dupla orgona, nagy, tömött fürtökkel. Nem is értem, hogy kerülhetett ide.

Szótlanul ballagtunk tovább.

Egyszer csak szemből nagy hűvösséget éreztem: - Honnan ez a nagy hideg? - kérdeztem.- Éppen a barlang bejárata elé értünk. Arra, jobbra van a kiszáradt, sziklás vízfolyásvölgy meg a rekettyés, balra a sziklafal a hasadékkal.- Menjünk a hasadékba! - kértem.- Biztosan akarod?- Igen.

András elvezetett engem a hasadék legszűkebb részéhez, ahol meredek, rézsútos mészkőfalak vettek körül bennünket. Végigtapogattam a hideg falakat, majd hosszú szoknyámat magam alá tűrve lehuppantam a köves ösvényre. András előttem állt, egyre csak bámult rám és cigarettára gyújtott. Megéreztem a füstjét. Még nem volt nagykorú, ezért csak sutyiban dohányozhatott. Meg is jegyeztem: ,JVem kellene cigarettáznod!" Mire ő azt kérdezte: „Csakugyan?”, és konokul szívta tovább.