Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Duba Gyula: Esik a hó (novella)
Esik a hó 63 lom, nincsenek törvényei, sem kiszámítható esélyei, csak megjelenési formája és következményei... A villamos nem siet, bár rohanhatna, a Šafárik téren álldogál, majd a Mandelánál a Kórház utcába kanyarodik, adrenalintermő pillanatok. Morvái a betontömböket nézi, tekintete keres, gonosz szelek söprik a havat, egyik tömb mellett tás- kaszerü kupacot vél megpillantani. De látomás is lehet, érzéki csalódás, a vágy és képzelet víziója... a megállónál emberekbe ütközik, áttöri magát a felszállók között és rohan visszafelé... a járdaszigetről látja a táskát, egy férfi tart arra, mi lesz, ha felveszi...? De továbbmegy, most egy másik tart arrafelé, ha felvenné, Morvái kénytelen hozzálépni és azt mondani, én veszítettem el, az enyém...! S kivenné a kezéből, összetűzésbe keveredne, bizonyítéka nincs... mindenre elszánt s szinte kétségbeesett, a szíve összeszorul, s a következő pillanatban kezében a táska...! Benne az ing és a nadrág. Nem szeretném tudni, mennyi a vérnyomásom, gondolja, száguld a pulzusom, mint egy versenyló...! Betojtam, de nem adtam meg magam... S a kóbor szelek kisöprik belőle a történetet, már nincs is jelentősége. Mire hazaér, emléke is megfakul. Sötét nadrágban és tengerszín ingben ül a televízió előtt, fügét majszol, és Rex éppen a bestiális gyilkosra veti magát, még elérte a történet végét. Aztán más gondjai lesznek, híreket néz. Nagyvilági gondok és politikai abszurditások érintik, számos közéleti gyötrelmek bosszantják, fontosak, mégis egyszerűbbek a táska történeténél, felingerlik, de nem alázzák meg, túlteszi magát rajtuk. Kibírhatok! A dolgozóban meleg nyugalom van, könyvek és képek félhomályba vesznek, s az ablakon túl az utcákon hóbortos szél fuj és porka havak esedeznek... Tichy Gyula. Önarckép, tempera Tichy Kálmán: Rozsnyói utca, olaj
