Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Krizsán Andrea: Az ember Mennyire számít?, Az utolsó, Szárnyad nő, A végsőkig, Pillanat, Visszhang, Szavak nélkül, Belső feszültség, Váratlanul, Napsütés, Az élet próbája, Szabadíts ki, Megérintett, Várat, A csoda, Talán, (vers és novella)
54 Krizsán Andrea ablakomból ki lopkodva - édes napsütés — Az élet próbája Mi ez az egész? Talán az élet próbája, vagy talán már maga a tettenérés? Büntetése valamikori vétkeimnek? Hol a határ? Hol kezdődik a vég és hol ér véget a kezdet? Mikor hangzik el, mikor érint meg a jóvátehetetlen, a pusztulásra ítélt... bekebelez, csak folyamat van, egy végtelen mélység, a legbelső határtalanságunk... nincs idő és nincs tér sem. Fellelhetetlen a jóság, megérthetetlen az akarat ebben a zűrzavarban. A tapasztalat nem ér semmit, a tanulság sokszor néma... minden erejével, drótszálas haragjával együtt... Az élet szótlanul hátat fordított, megkísértve a gyámoltalan valóságot és magára hagyva az embert habtalan nyűgével... Szabadítsd ki Megmásított szerepben tetszeleg, öntelt fegyverkezésben, szabálytalanul... halogat, elodáz, becsapva mindenkit, még önmagát is, míg feledésbe nem merül a valóság. A való, hogy ő teremtett, egy lélek, egy belső, s nem így kell, átalakulva bájologni a jelennek, saját halálátjátszva el. Bűnt bán, kegyet kér, pedig önerőből néma hanggal, önerőből süket fülekkel saját csapdájába sétál. Fegyverétől hangos az élet. Lesütött szemekkel órákig hazudhatna, de én látom őt, félszeg bánatát, amitől részeg, amitől álmos, amitől elfeledtette önmagát. Megérintett Megérintett, ősz-öreg bujaság, vadul győzködi fejem... cseppekbe gyűjtöm, mint most is lefejezett álmaik szenvedem, halmokba dúdolom a kegyes hazugságokat, hogy gyáva lelkem ne tévesszen irányt görcsös utakon, hagyom, hadd teljesedjen, hadd vezessen túl mély varázslaton, vágyaim netovábbja szorongat, lazán csomózva mégis eredménytelen...
