Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Krizsán Andrea: Az ember Mennyire számít?, Az utolsó, Szárnyad nő, A végsőkig, Pillanat, Visszhang, Szavak nélkül, Belső feszültség, Váratlanul, Napsütés, Az élet próbája, Szabadíts ki, Megérintett, Várat, A csoda, Talán, (vers és novella)
Az ember üzenem: akarom, akarom! hogy te is akarni légy kénytelen. 55 Várat Számító vadak tenyésznek, üvölt a lustaság - fenntartani a bolyhosodó szálakat? itt-ott még lézeng némi értelem, kibetüzöm: halandó... elcsigáz a hasznavehetetlen búra mi vinnyogó hiénák képében jön újra. a most néma egyenlőség várat még magára, várat még elcsépelt, hézagos szavára. A csoda Belopom magam az emlékeid közé, ágyam megvetem odabenn, komótosan és lágyan bújok belé, ezt szeretnéd te is, én is, igen, szorosan majd mindig ott leszek, s feszülten várlak tovább oda, lepkék, s szörnyek közt bontakozol ki te, a csoda. Belopom magam teljesen, mindenhova, szemedből majd engem olvasnak, szádból majd én folyok, párbeszédet velem folytatnak, s beszélni is én fogok. Belopom magam én, a kis szerény vélemény. Talán Feladatot kapott az élettől. Elindult hát, hogy feltérképezze a lehetetlent, s irtat adjon elképzeléseinek. Vágyott rá. Érezte a hold fényét, amint átvergődik a sürü felhőkön.
