Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Krizsán Andrea: Az ember Mennyire számít?, Az utolsó, Szárnyad nő, A végsőkig, Pillanat, Visszhang, Szavak nélkül, Belső feszültség, Váratlanul, Napsütés, Az élet próbája, Szabadíts ki, Megérintett, Várat, A csoda, Talán, (vers és novella)
Az ember 53 Váratlanul Hirtelen történt... váratlanul. Ismerős érzés, mikor vágyakozva nézünk visz- sza, milyen is volt, amikor még nem kellett ennyire magunk alá ásni. Könnyedén, úgy a vállunk fölött. Először kényelmesen beállunk a sorba. Rengetegen vannak és mindenki ugyanazért jött. Hátha választ, megoldást talál, illetve kap a sor végén. Majd ott valaki útba igazit. Az emberek dőzsölnek, de hiába várunk és természetesen ezzel mindenki tisztában van. Mégis várunk, ki csendben magára zárva az ajtót - hallgatag, de sokat mondó szempár... ki zúgolódva, hangos panasszal, kétségbeesetten széttárt karokkal, tanácstalanul. Ok azok, akik hajnalban arra ébrednek, hogy önmagukat fojtogatják... ők azok, ők mi vagyunk. „A mellkasodra térdeltem és csak ordítoztam, szólalj meg!” - árulta el a mellettem álló fiatal nő. „Mi történt?” - érdeklődtem. „Láttam őt” - gyanakvóan körbenézett - aztán eltűnt. Azt súgta, kövessem. Segíteni akart, de elment. Szem elől tévesztettem, itt hagyott...” - folytatta egyre elveszettebb hangon. „Kiről beszél?” - megfogtam a vállát. „Önmagámról” - mondta kikerekedett szemekkel... „Annyira féltem, hogy hatalmas falat húztam a házam köré” — fordult felém egy őszülő, negyvenes férfi. „Mitől?” - kérdeztem. „Az élettől” - válaszolta csendben. -„Az élettől...” A szavak még most is ott csengnek a fejemben és segítenek megérteni. Hirtelen történt, váratlanul... ahogyan az lenni szokott. Meg kell hallgatni, hogy alapja legyen, ki kell mondani, hogy építhess, el kell engedni, hogy veled legyen és ismerni, hogy szabad lehess... Napsütés Ablakban lógó kék virágok három felhőnyi érzés idebent azt sugallja minden szándék azt azt a csodaszép igent ablakból a virágszirmok integetnek józanságot s én tántorogva járom mégis utam kövén a világot ablakomban elszáradva - madárcsicsergés -
