Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Krizsán Andrea: Az ember Mennyire számít?, Az utolsó, Szárnyad nő, A végsőkig, Pillanat, Visszhang, Szavak nélkül, Belső feszültség, Váratlanul, Napsütés, Az élet próbája, Szabadíts ki, Megérintett, Várat, A csoda, Talán, (vers és novella)
52 Krizsán Andrea Visszhang Akarni! Akarni, hogy a tüdőd ketté váljon, hogy szemedből a fény szikrázva hulljon alá, megérintve a hajnalt. Kezedből vérhólyagok fakadjanak... Akarni! Akarni, hogy megfeszülve a fájdalomtól kínokat hozz a világra. Át kell lépni őket és nem gondolkodni felette...- Ez nem olyan egyszerű... — sóhajtott a lelke, oly gyászos fogja lettél önmagadnak. Szavak nélkül Olyan, mint hallgatni egymást, csendtől ágaskodó én, kinek szavak nélkül vagy, és Te, ámyékemberként lépdelsz, Te, ki álmomban magamra hagy. Gyenge vagyok, étvágytalan, gyenge, akaraton túli világ ez, nem néznek a szemedbe. Ott ostoroz a magány, hol a tenyeredbe látok, üres a ház, csak üres szobákat találok... Olyan, mint hallgatni egymást, láztól szédülten, én, kit egy világ elrabolt, és Te, kit érintetlen földeken a lelkem csendben átkarolt. Belső feszültség Szétfeszít, egymagám... látom őt, nem hallja szavam, öreg aggodalom ez, belső feszültség. Megküzdök hát önmagámmal, tálcán átnyújtott szelíd szavakkal, eztán sánta lesz, egy árnyék a sötétben, szem előtt, láthatatlanul...
