Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Krizsán Andrea: Az ember Mennyire számít?, Az utolsó, Szárnyad nő, A végsőkig, Pillanat, Visszhang, Szavak nélkül, Belső feszültség, Váratlanul, Napsütés, Az élet próbája, Szabadíts ki, Megérintett, Várat, A csoda, Talán, (vers és novella)
Az ember 51 Nem lépek be köszönés nélkül, nem kiáltok lendületből, mégis összevont szemöldökű, mérges arcok potyognak a nyakamba... Azonnali ájulás! Szárnyad nő Most tudsz csak igazán lélegezni, most lettél csak igazán szabad, mikor a bilincseid elhagyva minden eltűnt, s ott állt a valóság és te magad, hogy merj, hogy higyj és tegyél érte... ha szárnyad nő, majd repülnöd kell, örvendj a mának, szemedből a fény soha ne tűnjön el, fentről nyújts kezet a világnak... A végsőkig Nincsenek falak körülöttem, mégsem látok „tovább”, mégsem érzek „messzebb”- csendben most csak magamnak hiszek, csak a sajátomon ülök, nem állok meg senkinek, Nincsenek korlátok, a gondolattal elidőzhetsz, de mint a nagy könyvekben is, az olvasott is lehet új, a megélt is váratlan... mert fontos részem hinni „bennem”, az ősidőktől a végsőkig hinni-hinni mindenben... Pillanat Nincs múlt, nincs jövő, csak pillanat van... sok ezer pillanat a lélek tápláléka. Nincs (gyomor)-felfordulás odabenn, egy véget nem érő hullámzás miatt életünk vasútján. Erősnek érzed magad, mert erős lettél... erős, hogy azzá válhass, akiben széttárhatod összegyűrt, eddig használatlan szárnyaid és elrugaszkodva végül megtanulj repülni. Odafönn. Nincs múlt, nincs jövő, a pillanat örökké pillanat marad. Ebben a világban, ahol az önzés szétporlad a markunkban, a hazugság fogságban ül, ahol a napok nem kezdődnek és nem érnek véget... mert minden pillanat, és egy az emberiséggel.
