Irodalmi Szemle, 2009

2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Zirig Árpád: Csóti (novella)

Csóli

49- Az emberek még mindig a robbanás történetét magyarázták egymásnak a halom tetején, meg a gyerekek szerencséjét, csak Lapaj ült magába roskadtan a dögégető betonlapján.- Ez az én formám, motyogta. Az az átkozott kecske várhatott volna legalább öt percet azzal a robbantással.

Az eső elállt. A jegenyék és az akácok lombjai közé friss, ködszerű vízpára telepedett. Az idős ember előtopogott a halottasház teraszáról, bokáig tapicskolt a meleg esővízben. A sírok sorát járta végig. Megtalálta Gödé és Panni fejfáját is. Midkét sírnál elmormolt egy-egy miatyánkot és megindult a nagykereszt irányába. Újra hangokat hallott. Az országút felől erősödő motorzúgást, majd fájdalmas kecs- kemekegést. Képek röpködtek körülötte. A marhalegelő eltűnt, helyén sárguló búzakalászokat ringatott a szél. Újra változott a táj. A halmok visszanőttek a helyükre, az első a téglatörmelékkel és a lövészárkokkal, majd a dögtér és a dögégető. A hátsó halmon Panni kecskéje legelészett, Lapaj tenyerében pedig ott fénylett a roncsról leszerelt rézlemez. A jegenyesor a végtelenbe vezette az országút vonulását, egészen odáig, ahol az álomnak és a valóságnak közös az otthona. Ott a messzeségben előbukkannak a Nap fényes sugarai, és űzni, kergetni kezdik a felhőket, végül diadalittasan győzedelmeskednek a nagy szürkeségen.

A megfürdetett, leöblített vidék ezer és ezer fény gyönggyel, reménnyel gazdagodik. A régi és az új képek összekeveredve, egymásba karolva egy kiszámíthatatlan pályán itt röpködnek az ősz üstökű öregember körül. A dupla szivárvány, amely megkoronázza a keleti égboltot, a földbe kapaszkodó csóvájával diadalfényként öleli körbe a nádaslaki uradalmat. A Studebakerek tyúkokkal, kacsákkal vagy libákkal, kecskékkel és megöregedett utasaikkal elindulnak visszafelé. Nádaslaky Nagy Ignác, akinek az egykori otthonát csak az előneve őrzi, a lehajlott fák közt fölegyenesedve, megfiatalodva kilép a temető zöld kapuján.

Tichy

Gyula

metszetei