Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Zirig Árpád: Csóti (novella)
Csóti 47- Mikor az Iványiékat deportálták, azokat is ilyen autóval vitték. A bátyám mondta, hogy az egy Studebacker volt, ö pedig tudja, mert a Mosonyiék műhelyében a városban mechanikusnak tanul, és ott már javítottak is ilyet. A fiú kihúzta magát, mert büszke volt rá, hogy ennyi okosságot egy szuszra ki tudott mondani.- Igen hülye kecskéd van, kiáltott oda Panninak Csóti. A roncsjárgányon akar legelni. Azt hiszi, hogy ha valami zöld, az akkor fű. A teherautó elpöfögött mellettük az országúton. A platóján egy asszony ült meg három gyerek. Társaságukat két kecske gyarapította. Három láda is volt az autón meg vesszőből lazán megfont két ketrec. Az egyikben tyúkok voltak, a másikban talán kacsák, de az is lehet, hogy libák, mert a halom tetejéről ezt nem lehetett pontosan megállapítani. Csóti az öklét rázta feléjük és nem titkolt haragot érzett. Ezek is telepesek, olyanok, mint a Drábe- kék, akik valahonnan a hegyekből ékeztek, és a legjobb barátaikat, Kántor Lacusé- kat toloncolták ki, és foglalták el a házukat. Mindnyájan az autó után néztek, azt lesték, hogy rátér-e a falujukba vezető útra.-Nem tért rá, nem hozzánk jönnek, állapította meg némi megnyugvással Lapaj. Csóti tovább figyelte az autó útját. Hirtelen görcsbe kapódott a gyomra, mert a porfelhő, amely a kocsi útját kísérte, a nádaslaki uradalomnál megszűnt. Ebből arra következtetett, hogy Móric bácsiékat is kitelepítették.- Srácok! Indult meg a fiúk felé Rötyi. Mondok nektek valami nagyon fontosat, sőt érdekeset. Képzeljétek, a Panni punnusa már szőrös.- Az nem igaz, hazudsz, mint mindig - vágta rá Gödé.- Istenuccse, nem hazudok. Nekem már megmutatta, meg előbb a pisilásnál is láttam.- Hiszi a piszi - mondta Lapaj. Rötyike, te meg úgy is szeretsz füllentgetni. Panni felé fordult.- Igaz vagy nem igaz? A lány egy ideig a földet nézte és hallgatott. Mikor a legényke újra megismételte a kérdést, kicsit szégyenlősen, kicsit bátortalanul, de azért már némi nagylányos büszkeséggel, a fogai közt halkan kiszűrte az igaz szót. Rötyi a fiúk elé pör- dült, bal kezét a csípőjére tette úgy, ahogy azt fontos pillanatokban a nagynénikéje szokta, és diadalittasan kijelentette: - Most bámultok mi, kis mumyók?!- Mutasd meg nekünk is, követelték a fiúk szinte egyszerre, majd könyörgésre fogták a szót. A miénket már úgy is láttad, akkor hadd lássuk a tiédet is, kérte a lányt határozottan Csóti. - Ha az enyém olyan volna mint az övé, akkor bizony én megmutatnám, mert arra már büszkének lehet lenni, hangolódott át a fiúk pártjára a vékony kislány. Addig-addig követelőztek, könyörögtek, míg Panni kötélnek állt.- Csak mindegyiktek kiilön-külön nézheti meg, de nem itt, hanem ott a kökénybokrok mögött. Ja, és Rötyi is velem jön, ő lesz a fővigyázó. A lányok elvonultak a bokrok mögé, sokáig várakoztatták a fiúkat, végre a kisebbik lány kidugta a fejét a zöld lombok közül, és Csótit szólította. A fiú gyors léptekkel igyekezett a várva várt szemlére.
