Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Zirig Árpád: Csóti (novella)
46 Zirig Árpád mi gondjuk nem volt, mert azok békésen legelésztek, szétterülve a két halom közti legelőn.- Igazad van csóti, Bíró Vendel kukoricája a legjobb az egész határban. Én már sokféle kukoricát ettem, de ez volt a legjobb. Holnap is ebből sütünk, veregette meg a barátja vállát Lapaj.- Sütni is tudni kell!- Hát persze, de ennek te vagy a legnagyobb mestere.- El kell oltanunk a tüzet. Ki megy el vízért a Nagykőverembe?- Ki megy el... ki megy el? Senki se megy el, hisz nincs is mivel hoznunk. A temetői kanna már egy hete is lyukas volt. Csöpivel, az unokatestvéremmel a nagyapánk sírján a virágokat akartuk meglocsolni, de már akkor se volt mivel - akadékoskodott Rötyi.- Akkor pedig le kell pisilnünk a tüzet, itt így ezt nem hagyhatjuk, mert még tüzet is okozhatnánk, az pedig nagy baj lenne. Lányok, tűnjetek el, rendelkezett Csóti, majd mi, fiúk eloltjuk. Rötyi megint cincogott egyet, ők elbújtak a kökénybokrok mögé, a fiúk pedig letolt gatyával álltak a tűz mellett, a kis öntözőcsöveikkel célba vették a még mindig fehéren izzó parazsat. Gödé és Csóti már rég abbahagyták a tűzoltási műveletet, Lapaj még mindig folytatta. Ne csodálkozzatok, de én erre tartogattam. A tűz fölött a vízgőz és a füst egy égbe szálló felhöcskét formált. Botokkal széthárították a hamut, és alatta még izzott a parázs. A lányok előjöttek a bokrok mögül. Rötyike fénylő szemekkel, széles mosollyal az arcán közölte, hogy meglesték a fiúk pöcsét.- Nem is igaz. Én a Gödéjét nem is láttam, tiltakozott Panni.- Nem is láthattad, röhögött föl Lapaj, hisz olyan kicsiny neki, hogy az a bokor mögül szinte már láthatatlan. Ezen mindnyájan jót nevettek, csak Gödé pironkodott, és zavarában a szája szélét nyaldosta, de azért hogy védje magát, halkan megjegyezte. - Ez így nem is igaz, mert amikor a Panni a melleit megmutatta, az övé is egészen jó formájú volt. Csóti látva a barátja esettségét, rögtön szánalmat érzett iránta és gyorsan másra terelte a szót.- Még mindig van parázs. Lányok, most rajtatok a sor, még nektek is le kell pisilnotok. - Nem, ebbe nem megyünk bele. Tudom, hogy úgy is lesnétek, mondta a nagyobbik lány, csak akkor, ha elmentek a halom másik oldalára - folytatta a megkezdett gondolatot a kisebbik. A három fiú tanácstalanul nézett egymásra, majd a hosszú megadta a választ: - Rendben, gyertek, hívta magával a két társát, közben suttogva megjegyezte, hogy onnan is lehet lesni. A terve azonban nem vált be, mert a két lány háttal nekik, mélyen leguggolva, úgy, hogy a szoknyájuk a földet súrolta, oltották el a még meglévő parazsat. A fiúk fölszaladtak a halom tetejére. Az országúton egy teherautó közeledett, azt bámulták.- Ez egy Studebaker - mondta határozottan Gödé.- Honnan tudod?
