Irodalmi Szemle, 2009

2009/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Pluralista stilisztika egy ipolysági anekdotaregényben (Hunčik Péter Határeset című regényéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

87

Ravasz család, illetve a Nemčák család tagjainak életútját követik. Mindkét családra jellemző, hogy a huszadik századi zavaros történelem alaposan nyomot hagyott bennük, jellemzően vegyes, szlovák-magyar házasságok tarkítják a családfákat, bár a leszármazottak általában makacsul ragaszkodnak magyarságukhoz. Ezeken a nemzeti kavarodásokon keresztül enged bepillantást számunkra a szerző a két, félreértésekkel terhes kapcsolaté nép, magyarok és szlovákok „saját igazságaiba”. A magyarokon és szlovákokon kívül azonban más nációk természete is a maga nyers valóságában mutatkozik a regény lapjain: a franciák, angolok, amerikaiak jellegzetes vonásai is nagyító alá kerülnek. A szerző célja tulajdonképpen a nemzeti ideológiák könyörtelen leleplezése; a vak nacionalizmus jelszava: mi sosem akartuk a másét, csak ami jogosan jár nekünk. A szerző kíméletlen leleplezésének először a kelet-európai kis népek „esnek áldozatul”: Ravasz Feri bácsi, aki pedig igazi, hamisítatlan „mélymagyarnak” tartja magát, hosszú monológban mutatja be az egymásra acsarkodó, provinciális európai peremnemzetek tragikomikus kisszerűségét. „Az itteni utak a sehon- nanból érkeznek és sehová sem vezetnek. És minden egyes völgykatlanban, minden kis domb mögött rossz arcú, visszataszító, gyűlölködő nációk élnek. (...) Mindig csak üzengetnek, sohasem beszélnek egymással, nem néznek egymás szemébe, lekushadt fejjel Jigyelnek, várják az alkalmat, mikor vághatnak kést a másik hátába. (...) És minden idegennek elmondják azt is, hogy ők mások, igazabbak és jobbak a szomszédjaiknál, hogy ők már megharcolták a maguk harcát, és ezért nekik több jár az osztozkodásnál. (■■■)” (227-229.) A szerző kiváló érzékkel leplezi le a kiválasztottság hitében élő nemzetek nacionalista mítoszait, senkit sem felejtve ki a sorból. A nacionalista önzés kategóriáját pedig nemzetekfelettivé emeli, amikor megállapítja: ,A mi lelki békénk csak akkor áll helyre, ha azt látjuk, hogy a másik lelki egyensúlya J'el- borult” (49.).

Mindezek ellenére azonban a Határeset egyáltalán nem komor pesszimista mü, hanem nagyon is szórakoztató és vidám írás. A szerző legfőbb eszköze ugyanis a humor, az a fajta ironikus-szatirikus humor, amelynek gyökerei a kelet-európai abszurdból erednek. A szerző egyáltalán nem kívánta leplezni a szöveg regionális kötődését, szülővárosának, Ipolyságnak a krónikáját írta meg, belehelyezve a huszadik század tá- gabb történelmi kontextusába. A kelet-európai titkos történelem felvázolásában, s ezen belül a szlovákiai magyarság hányattatásainak körbejárásában a Határeset legközelebbi rokonai Grendel Lajos azon regényei, amelyek szintén nem nélkülözik a történelmi utalásokat: leginkább az Éleslövészet, a Galeri, az Áttételek, a Nálunk, New Honiban. New Hont lehetne akár Hunčík kisvárosa is, hiszen nem egy grendeli történettöredék tulajdonképpen felcserélhető lenne a Határeset valamelyik anekdotájával, ráadásul New Hont és a hunčíki kisváros (a regényben meg nem nevezett, utalásokból azonban kikövetkeztethető Ipolyság) földrajzilag is közeliek, mindkettő a mai Közép-Szlovákia, azaz a jó palócok országának területén fekszik. Ezzel tehát a- hogy Grendel, úgy Hunčík is kötődik a mikszáthi hagyományhoz, nemcsak stílusbeli elemek tekintetében, de a témát és annak regionális kötődését tekintve is. Mindhárom szerző „jó palócai” olyan szerethető, furfangos, jelentős megpróbáltatásokon kérész-