Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Aich Péter: Szájkosár nélkül 82 Markó Emil: Ő mindig jót akar...
Szájkosár nélkül 81 helyett rendet s erős állami vezetést ígérnek (sőt meg is valósítják azt). A vezéreszme ezzel jól megfér, sőt ez a „rend” biztosítéka, különösen a rendszerető németeknél jól bejött. Logikus volt a kisebbségek üldözése is, pláne, ha minden tücsköt-bogarat és bajt rájuk fogtak, a többségnek ez megfelelhetett, hiszen öt ez eleinte legföljebb pozitívan érhette. A zsidóüldözés azonban már csak a nácik totális uralmára volt jellemző, illetve ott, ahol befolyásukat érvényesíteni tudták, s ahol a zsidók kvantitása kvalitatív szintet ért el. (Igaz, a Szovjetunióban is volt zsidóüldözés, bár ott a cionizmus elleni küzdelem sokkal inkább ürügy volt a hatalmi harcban a potenciális ellenfelek meggyilkolására.) Ez is mutatja: a helyi adottságok nem kis mértékben befolyásolták a történteket. A rendőri erőszakra támaszkodó kemény diktatórikus uralom azonban mindenütt egyformán érvényesült a fasisztának nevezhető rendszerekben. S ez az, ami e- gyébként a kommunizmusra nemhogy hasonlít, hanem vele teljesen azonos - az eltérések sokkal inkább az ideológiai indoklásban, tehát a kulisszákban s az egyenruha színében vannak. Ne tévesszen meg senkit, hogy a kommunizmusból hiányzik a nyílt, vad nacionalizmus. Az úgynevezett szocialista internacionalizmus kriptonacionaliz- musa bőségesen helyettesítette ezt (az internacionalizmus sokkal inkább populista politikai eszköz a hatalom megszerzésében és gyakorlásában). Végül teljesen mindegy, hogy azért gyilkolnak meg, mert zsidó vagyok vagy antifasiszta, vagy azért, mert osztályellenséggé „léptetnek elő”. Türk Attila könyvének utóhangjában a forrásokról szólva mondja: „Hiány és bőség zavara, egyszerre." Mert ami mifelénk megjelenhetett, az mind a kommunista szűrőn ment át, „és ugyanakkor olyan kéziratok, eddig ismeretlen adatok tömegével (szembesül az ember), amelyek a negyvenévnyi kommunista agymosás során értelemszerűen nem láthattak napvilágot - de hogy azóta miért nem, az már kevésbé érthető". Vagy talán mégis? Mert, amit Türk Attila szájkosár nélkül odamondogat, abban - a közvetlen bizonyítékok hiánya ellenére is - sok igazság van, szőnyeg alá söprésük inkább arra utal, hogy nem igazán érdek mindent napvilágra hozni. Némely terhelő i- ratot jobb is elpusztítani, vagy legalább agyonhallgatni, mint holmi apokrif evangéliumot. A valóság, az igazság kiderítése nem föltétlenül érdek. Eléggé elvont fogalom... János evangéliumában mondja Pilátus, vállat vonva: „Mi az igazság?” (Jn 18:38) Csak remélhetjük, hogy minél jobban meg tudjuk közelíteni. Például ilyen kliséromboló szabadszájúsággal.
