Irodalmi Szemle, 2009

2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.

Magyar líra és epika a 20. században (31)

47

és mint jövőre is nyilván, jövőre is.

(Eveink hozadéka)

Várady Szabolcs költészetét is bízvást nevezhetnénk a hétköznapok lírájának, mint számos nemzedék- és pályatársáét. Ami mégis elhatárolja tőlük, az a ref- lektivitásnak a leíró részeken szétterülő hálója (a bölcseleti-létfilozófiai szemlélet jelenléte) és a nemzedéktársai többségére nem jellemző, a nyugatosok és újholdasok tradícióját követő mívesség. a szó klasszikus, latinos és nyugatos értelmében vett formamüvészetnek nagy szerepet kell játszania Várady további pályáján” - írta 1989-ben Radnóti Sándor, felhíva a figyelmet arra, hogy Várady sok rokonra talál a nyugatos tradícióban (Vas, Lator, Kálnoky)<,). De egyet lehet érteni Kulcsár Szabó Ernő meglátásával is, miszerint „a lefokozott beszédnek nála inkább a modernség artisztikus eszköztelenítése a feladata, de a stílus dísztelensége nem jár együtt a nyelvi beszédhelyzet viszonylagositásával”.(l0)

De együtt jár a világkép komorságát (vagy inkább a rezignációt) oldó nyelvi játékossággal, melyet nem hajszol mindenáron; azzal a sztoikus, sosem frivol bölcseleti alapú humorral, amelynek egyik bravúros darabja a filozófiai töredék alcim- mel ellátott verse, A lábról.

A TÉMÁM: A LÁB.

NEM ADOM ALÁBB!

Mindennek van lába, vágyás valami, amin áll.

De a lábnak nincs lába, csakis rajta állnak.

És ha történetesen lába kelne a lábnak, úgyis eltűnne a láb, amin minden áll: nos, a dolgok jórészt akkor is megállnak, és amin állnak, hovatovább az neveztetne lábnak.

Kérdés mármost, hogy a lábra kelt láb viszont min áll? Feltehetőleg van valami (nevezzük talán lábnak), amin áll az a láb, amin mások immár nem állnak; kétséges azonban, hogy e láb lábsága ekkor miben áll Rakovszky Zsuzsa (1950). Noha népszerűvé, nevét szélesebb körben ismertté A kígyó árnyéka (2002) c. regénye tette, régóta a kortárs magyar líra kiemelkedő alkotója. Első, még a nyolcvanas években publikált kötetein az újholdas iskola, főleg Nemes Nagy Ágnes elszemélytelenítő költészetének inspirációja érződik, melyekben, Kulcsár Szabó Ernőt idézve: „A beszéd érvényének változásai mélyen összefüggnek a reflexió távoIító-tárgyiásító szcenikájával.”("1 ...Ahogy félkönyöködre

dőlsz, szemhéjad ideges szirmát leeresztve, pihés karjaidon tapadó por —jolötted sötét-ezüstös tűlevelek föltárnád a szél, a homokot fölkapja, száll az egész part