Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Kovács Győző: Értékek és megközelítések
Értékek és megközelítések 23 /idő/határait felülvizsgálta volna; megkérdőjelezi. Kritikailag, irodalomtörténetileg: Turczel Lajos, Csanda Sándor, majd Szeberényi Zoltán, Fonod Zoltán is őhozzá igazodott. De - ahogyan megtalálták önmaguk „hangját,” alaposabb vizsgálat alá vették Fábry szempontjait. így Fonod Zoltán is, Görömbei András is, másfelől például Duba Gyula is stb. Világos volt, hogy az alapozó munkát elvégezte Fábry Zoltán. Majd - jórészt Fonóddal egy időben -, a generációs találkozási pontoknak megfelelően, Turczel Lajos, Csanda Sándor és Szeberényi Zoltán, a határokon túlról pedig Czinc Mihály, Görömbei András és Pomogáts Béla. Mindezek mellett több szempontú összehasonlítás is lehetséges. Míg például Turczel és/vagy Csanda az első korszakot tárgyalja részletesen (igaz: Csanda Sándor „átlép” a harmadik nemzedék korszakába is), addig például Szeberényi Zoltán már az 1945 utáni szakaszokat is tárgyalja részletesen; éppígy Fonod Zoltán is: az első korszak után (Üzenet) már tárgyalja az 1938 utáni, az „ének az éjben” korszakot is, sőt a „harmadvirágzás” évtizedeit is, hogy mindezek után „gyorsmérleget” készítsen az 1945 utáni irodalmi életről is (Kőtábláink). S ha már irodalomtörténeti viszonyítási pontokról van szó, azt látjuk, hogy például Duba Gyula tanulmányai „irodalmibbak” egyes kortársaiénál. Gyakran közelít Turczeléihez. Ugyanakkor: nem oly intenzitással vitatkozó, mint pl. Turczel vagy pláne Dobos László. Ugyanakkor: mindnyájuknál tapasztalható a továbblépés igénye és lehetősége („kezdetben volt Fábry Zoltán”). Továbbá: ha nézzük az irodalomtörténeti megközelítéseket, azt látjuk, hogy például az ars critica nemzedéki sorrendjében nagyjából megegyezik Szeberényi Zoltán megítélése Görömbei Andráséval. Vagy: érdeklődéssel lehet olvasni a Fonod Zoltán által nyújtott korszakolást 1919-1938 között. Ugyanis ő emígy látja: 1920-24 (az útkeresés és a műkedvelő irodalom évei); 1924-1929 (a kisebbségi irodalom formálódása); 1929-1938 (a realizmus útjain), 1939-1945 (irodalmi folytonosság a szlovák állam idején). Nem érdektelen ezt a besorolást összevetni a Fábry Zoltán-i korszakbeosztással, melyet a Vigyázó szemmel című (posztumusz) kötetben nyújtott: 1920-1924 („szomorú szemmel”); 1924-1934 („szigoréi szemmel”); 1934-1938 („riasztó szemmel”). Érthetően - az indoklások mások Fábrynál és Fonod Zoltánnál. Fonod Zoltán törekvésében és megközelítésében erőteljesen kifejezésre jut: igyekszik egységben látni a csehszlovákiai magyar irodalmat, s annak fejlődését. Grendel Lajos irodalomtörténetei, sorozata (az új évezredben) pedig egyértelműen egységében tárgyalja a huszadik századi magyar irodalmat. * * Részletek egy nagyobb tanulmányból