Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Kovács Győző: Értékek és megközelítések
22 Kovács Győző meg erősen. Az 1939 és 1944 közötti irodalmi produkció az előző korszakéhoz viszonyítva nem tekinthető csonkának, csak megkisebbedettnek, hiszen minden műnem... elfogadható mennyiségben van benne, és ami ennél is fontosabb: a szociális és humanista elkötelezettség eléri, s az átlagos esztétikai szint megközeliti az előző irodalmi szakasz termésének színvonalát”. 2. Mindehhez kapcsolható Görömbei Andrásnak 1982-ben megjelent, monografikus mélységű és terjedelmű kötete: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980. Elemző és szintetizáló tanulmány. A kettőnek az ötvözete sikeresnek mondható: a kort a portrékon át, s az utóbbiakat az előbbibe ágyazva törekszik szintézisbe vonni. Mindezt úgy, hogy a világirodalmi hatásokat, a tudati kötődéseket igyekszik szem előtt tartani, kiváltképpen, ha a csehszlovákiai magyar líra vonulataira gondolunk. Szerencsésen ragadja meg a korszakok közötti folyamatosságot (első, második, harmadik nemzedék). Fábrytól eltérően 1945-tel indítja a korszakot; meg is indokolva eljárását: „Ezt a felosztást nem fogadhatjuk el, mert sem az irodalom, sem a politikai változások rendjének nem felel meg...” Későn jött produktumként fogadja el az 1948 után jelentkező irodalmi próbálkozásokat. Mert azok a próbálkozások — rejtetten vagy kimondottan - magukban hordozták az 1948-tól - 1945-ig visszavezethető - élmény- és írói motívumokat. Még úgyis, hogy a tudati szféra ne csak valami esztétikai produktum maradjon. Nyilvánvaló, hogy ilyen felfogást akár el is fogadva: új fogalomrendszert kell kialakítani. Az eddig volt - élt kategóriák más összefüggések részei lesznek. „A csehszlovákiai magyar szellemi életnek új fejezete tehát a felszabadulással kezdődik — érvel Görömbei -, ennek az új korszaknak első tragikus és néma évei annak az átmeneti korszaknak a következményei, amelyben még nem dőlt el véglegesen a hatalmi harc.” Véleménye szerint az első korszak az indulás ideje (az ötvenes évek végéig); a második a kibontakozás korszaka (a hatvanas-hetvenes évek), s ezen belül 1970 körül egy új szakasz kezdődik. A. sematizmust meghaladva - „elkezdődött az irodalmi közgondolkozás", s az első viták már közvéleményt formáltak. Az 1980-as évek elején Görömbei András megállapíthatta: „Az eltelt időszak elegendőnek bizonyult arra, hogy a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom fokozottan számba vegye saját értékeit, s jellegének határozottabb megfogalmazására törekedjék. Számoljon saját belső fejlődésrendjével, kialakult folyamatos hagyományaival, értékeivel. Az irodalom egészére éppúgy érvényes ez, mint az egyes alkotókra...” Ilyen összefüggésben „a korszerű nemzetiségi tudatot az egyenlőség és sajátosság méltóságának, értékének jegyében formálja és fejezi ki az irodalom. A védekezés helyett az intellektuális és morális felelősségébresztés kap benne erősebb hangsúlyt. A menekülővel szemben most kezd kiformálódni, megteremtődni a szembenéző, a »felemelt fő« igényei és méltósága szerint cselekedni, sorsát irányítani akaró nemzetiségi személyiség”. IRODALMI ÜZENETEK Az eddigiekből is kitűnik: évtizedeken át Fábry Zoltán volt a szellemi világító- torony; szinte „szentségtörésnek” számított, ha valaki-bárki az ő koncepcionális
