Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Vajda Barnabás: A tetten érhető kimondhatatlanság írója...
30 Köszöntjük a 85 éves Monoszlóy Dezsőt Mondanivalójának legszilárdabb, az idők során alig változó jellegzetessége, hogy a különböző idődimenziók átfedik egymást. Mind a költő, mind a prózaíró Monoszlóy ezek kibogozhatatlan feloldására törekszik még akkor is, ha az kétségbeejtő zavart okoz, megbontja a világrendet, végső soron káoszt és nihilt evokál. ,,/í múlt sivatag”, a vég pedig összemosódó, mert „a többiek fecsegése, az évek, a távolság mindent összekever”. „Ez az - biztatja magát Gábor, Monoszlóy egyik versekből novellákon át regényekbe bátran átballagó hőse egyre jobban egybemosódik a jelen, méghozzá úgy, hogy az előbb és utóbb történt már alig elválasztható egymástól.” A gyermekkortól a sírig megélt személyes idő összefüggése a szeretett lények személyeivel; az idő állandósága vagy éppen változékonysága az embertársi viszonyokhoz képest; az idő, amely elkopik, mint az égetett sziéna a marienbadi háztetőkön; az élet elmesélhetetlensége és kimondhatatlansága - ezek Monoszlóy legtranszcendensebb írói mondanivalói. Nemcsak ezért és ezen a ponton vagyunk máris Kelet-Európábán, az átfestett freskók kantinjában, ahol nincs régi és új, csak folyamatos felülírás van, amit időnként megelőz ugyan a takaró rétegek eltávolítása is, de ahol a régi és az új mindig együtt, szervesen együttélve létezik, soha egymástól elszakítva. „Olyan világban élünk, ahol a meglevő institúciók elöregedtek, de szívós kitartással vegyülnek az új tartalommal.” Időtechnikája múltat, jelent és jövőt gyakran egyszerre léptet színre, mert mindnyájunknál jobban tudja és alkalmazza, hogy az úgynevezett „valóság” unalmas időbeli szekvencialitását a felvillanó képzettársítások teszik élhetőbbé, s hogy a valóban szép irodalomban pusztán a cselekmény nem elég a lényeg megragadásához. Egyáltalán nem csoda, hogy Monoszlóy Dezső több értelmezője is épp ezt, a Kelet-Közép-Európát oly jellemző átfestett freskóeffektust tartja az egyik leg- jelmezőbbnek az író szövegeiben. A másik lényeges üzenet, amelyre figyelnünk érdemes, a nyelvi kifejezés nehézsége, képtelensége: „Friss szót keresek a titkok örvényében, a megtaláltak már nem érdekelnekf\ hogy aztán ez a motívum fokozatosan az otthonát sehol nem lelő és túlcivilizált individuum gyászhimnuszává váljon. A kimondhatatlanság problémája úgy és azzal is tetten érhető írónknál, hogy a hétköznapi események metafizikai dimenzióba emelődnek - s ez egy nagyon jellegzetes monoszlóys vonás munkásságának minden rétegében. Nagyon sok írásán sugárzik át a modem lét megfogalmaz- hatóságának, verbalizációjának lehetetlensége, az élet valóban fontos dolgainak el- mondhatatlansága, vagy - posztmodern oldalról olvasva - a nyelvvel szembeni bizalmatlanság gondolata. Amilyen ritkák Monoszlóy prózájában a morális kérdések, annyira erősen ragaszkodik a modern próza nagy dilemmájához: elmondható- e egy emberi élet, s ha esetleg igen, mi belőle a megfogalmazható, a szavakra váltható. Nem véletlenül zavarodik össze egyik elbeszélésének hőse, a hosszújáratú tengerészkapitány, aki bár látott egyet s mást életében, egy fegyelmi eljárás során
