Irodalmi Szemle, 2009

2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Monoszlóy Dezső: Jolánka, Rettegett Vilma, Tudathasadás (novellák)

Köszöntjük a 85 éves Monoszlóy Dezsőt

31

szánalmasan kétségbe esik, mert nem tudja eldönteni, vallomásában mi fontos és mi nem.

Jelen számában az Irodalmi Szemle egykori belső munkatársát és szerkesztőjét is ünnepli. „Rám hárult a lap irodalmi minőségének a megőrzése — emlékezett saját tevékenységére, megidézve a késő ötvenes évek ma már idodalomtörténeti világát —, amellyel szemben a szocrealizmus dühös támadást intézett. Lassanként nemzetközi találkozóvá vált az Irodalmi Szemle. Más jelentős magyarországi, vajdasági és erdélyi folyóiratokkal kapcsolatot teremtve, a kölcsönös megjelenés és megjelentetés számára kinyílt a lehetőség. Vonatkozott ez természetesen a szlovák és cseh lapokra is, egyre hangsúlyozottabb kölcsönösséggel." Pillanatnyi kétség se legyen, hogy Monoszlóy még akkor is szerves részévé vált ennek a közösségnek, ha közben se Pesten, se Pozsonyban, se Újvidéken nem volt soha „irodalmi és nemzedéki csoportosulás tagja, de magányos farkasként lépett be a csehszlovákiai magyar irodalomba” (Vörös Péter).

Végül a 85 éves költőt és írót, a „füstfellegeibe és anekdotáiba burkoló” művészt (Tarján Tamás) köszöntjük, aki az időtlenség szabadsággá transzponáló- dott metaforáját, az idő emberi mérésének roppant iróniáját ekként fogalmazza meg A halálom utáni napon negyedik fejezetében: ,,A dolgok jelentősége amúgy is szét- szálazhatatlan. Hadd meneteljen a múlt."

Vajda Barnabás

MONOSZLÓY DEZSŐ

Jolánka

Gyermekkoromban gyakran ültem a parton. Néztem a vizet. Apám a közelemben tartózkodott. Horgászbotját szorongatta. Legalábbis az egyiket, a többiek az én megítélésem szerint önállóan működtek. Egymáshoz nemigen szóltunk. A gondolatok sátra feszült fölöttünk, abba kapaszkodtunk. Jó lenne bebújni a tóba, lemászni a fenekéig, és megnézni, mi van benne. A tó érdekesebb, mint az ég, az nappal csak levegő meg nap. Este, ha kigyúlnak a csillagok, feljön a hold, valamivel izgalmasabb, de távolról sem annyira, mint a tó, amely tele van szörnyekkel, k- incsekkel, kalanddal. Értük is lehetne nyúlni, ha az ember erre merészkedne. Csak hát ki rendelkezik ekkora bátorsággal? Talán még apa sem. A partról persze könnyű fogadkozni. Látnám meg Jolánkát, megtanítanám kesztyűbe dudálni, ez csak kard-csörtetés. Szemtől szembe kerülve vele egészen más a helyzet. A fél megpillantástól is megborsózik a bőr, kiszárad a torok, segítségért sincs idő folyamodni. A nádason túlira becsukott szemmel nézve, néha kibukik Jolánka szőrös háta. Aki nem élte meg, nem tudja elképzelni. Én többször megéltem, apámnak is beszéltem róla. Ő ilyenkor megértőén bólogatott, hogy az nagyon lehetséges, nem szabad csodálkozni rajta. Apám cinkossága nem lepett meg, hiszen Jolánkáról éppen tőle hallottam leg-