Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Németh Zoltán: Iráslehetőségek, nőknek 82 Gál Sándor: Napló 2006 (1)

76

Németh Zoltán

deviáns szereplő és tudatállapot köré szerveződnek, a határok áthágása és az őrület tematizálódik. Jellemző technikája a filmszerűség, kihagyások, szaggatottság (Csáth Géza Anyagyilkosok című novellájának átirataként is olvasható a Patkányok).

Bárczi Zsófia kötetének novellái közül a nőiség kérdéseit főleg az első csoportba tartozó írások vetik fel, s leginkább hatalom és ellenszegülés, szöveg és vizualitás kategóriáit mozgósítva. Több novellája ehhez a különféle irodalom- elméleti teóriák nyújtotta elméleti álláspontokat is felhasználja, viszont rendkívül óvatosan, mondhatni diszkréten. Olyan intellektuális prózáról van szó, amely távol tartja magát minden teoretikus egyértelműségtől, s ez érvényes a nőiség és a női tapasztalat kezelésekor is.

M. Csepécz Szilvia Egyszerű viselet című regénye egészen más hangsúlyokkal dolgozik. Könyvének olvasásakor nem is kérdéses, hogy témája a nő, illetve a női sors. Nem riad vissza az olyan, egyértelmű kijelentésektől sem, amelyek a hibás társadalmi konstrukciót a férfival azonosítják, vagyis hogy a férfi hozta azt létre. A patriarchális rend elnyomó erejét ráadásul a férfiba kódolt örök lényegnek tartja, megváltoztathatatlan energiának, s a nő tulajdonképpen ennek az energiának a szenvedő alanya, a férfi vágyának kitett massza, hústömeg - a férfi az általa berendezett társadalmi rend által olyanná erőszakolja, faragja a női húst, hogy az a férfivágyakat a leginkább kielégítse: „Ember a férfi, te meg egyél, legyél! Legyen szép, húspárnák közé vágott szemformád, póktokád, süldőhájad, majdan szopásra kész barna mellgombjaid, rózsaszínre gömbölyödött egyebeid! Legyél kívánatos, de intelligens, pláne diplomásán papírokos semmiképp! Az nem passzol a havibajos XX kromoszómáidhoz. Mert a biogerjedelemtől karcosan hamis hangjukat és őszintén őszintéden hímtagjukat nekieresztő XY-os egyedek már a puszta, amúgy értelmesnek tűnő félmondataid hallatán elállnak gyereknemzéstől, jegygyűrű- vásárlástól... Az életcél így az íkúban marad, a vibrátor meg a fiókban.” (8-9.) A regény elején bejelentett női ideológia fokozatosan egészül ki további elemekkel, sőt reflektál a feminizmusra is:

„ — Feminista dög vagy.- Feminista dög vagyok. Flogyne. Legközelebb szép kék harisnyát vegyél nekem. És búgd a fülembe, hogy férfiszemeddel mi különbséget látsz a dolgozó nő és a tisztes családanya meg az örömlányok kényszermunkája között! Hogy havonta ki mennyi óvszert fogyaszt?! De termoszba a nemiséggel, a szexszel! Mesélhetsz olyan társadalomról is, ahol az asszonynak azt is honorálják, ha »csupán« családanya. Ahol az előbb pólyába, aztán bőrdzsekibe bújtatott ivadékátlag anyagi szükségleteinek kielégítéséhez nincs szükség a nej fizetésére...” (96-97.)

A regény szinte sorról sorra átveszi a feminizmus legfőbb témáit, a nő kiszolgáltatottságát a férfinak, a női elnyomás lehetőségeit. Nőtípusok egész sora vonul fel, néhány szinte csak pár sor erejéig, ráadásul nemcsak a jelen tengelyén, de a múlt társadalmi konstrukcióiban is. Ez utóbbira így reagál a regény szövege: „A nők sokkal erősebbek, mint a férfiak. Mindig is azok voltak. Csak az idők során valami