Irodalmi Szemle, 2009

2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (28) Novellisták (tanulmány)

26

Grendel Lajos

Sánta Ferenc 1966-ban kiad még egy (példázatos) regényt (Áruló), aztán íróként egyszer s mindenkorra elhallgat. írói elnémulása rejtély és pótolhatatlan vesztesége újabb irodalmunknak.

Bodor Ádám (1936). Bár egy korosztállyal fiatalabb a Mándy-Ör- kény—Mészöly-nemzedéknél, s első írásai a hatvanas években jelentek meg, szemlélete és prózapoétikája az előző nemzedék legjobbjaival rokonítja. Bodor Ádám Kolozsvárt született, s 1982-ben települt át Magyarországra. Első köteteiből 1980- ban Budapesten is megjelent egy novellaválogatás (Milyen is egy hágó), különösebb feltűnést azonban nem keltett. Igaz, sokáig Erdélyben is inkább csak egy szűk olvasói kör tartotta becsben írásait, népszerűsége nem vetekedhetett Sütő Andráséval, Szilágyi Istvánéval vagy Bálint Tiboréval.

Az igazi áttörést Az Eufrátesz Babilonnál (1985) c. novelláskötete hozta meg számára, s Bodor Ádám azóta a szakma és a müveit olvasóközönség osztatlan elismerését élvezi. E megkésettségnek többféle (tegyük hozzá, jobbára irodalmon kívüli) oka volt. Novellái és karcolatai nemhogy a szocialista realizmus „esztétikájától” estek fényévnyi távolságra, de attól a vallomásos, önéletrajzi ihletésű epikától is, amelyet Sütő András képviselt. A népi realisták pátoszának és küldetéstudatának éppúgy nincs nyoma művészetében, ahogy a székely góbéság és furfan- gosság derűjének sem. De a Pctelei-Sánta-féle balladisztikus hagyománynak sem. Bodor Ádám nem borong a távolabbi és közelebbi múlt magyar sorstragédiáin, és nincsenek allegóriákba csomagolt üzenetei sem az erdélyi magyarság sanyarú helyzetéről. Az erdélyi magyar irodalomnak ugyanolyan társtalan alkotója volt, mint hosszú ideig Mészöly Miklós a magyarországinak. Mészöly ötvenes, majd nyolcvanas évekbeli epikájával Bodor prózája több rokon vonást is mutat. Elismerését azonban prózapoétikájának szokatlansága és újszerűsége is késleltette. „Bodor szövegei közvetlenül kimondott tanulsággal nem szolgálnak, és valóságleképezésre sem törnek”.08'

Bodor Ádám kerüli a kerek, lezárható történeteket, a lélektani finomságokat vagy különcködést, de novellái ellenállnak a parabolisztikus interpretációnak is, jóllehet kafkai indíttatásuk letagadhatatlan. Alakjai kiszolgáltatottsága ugyanolyan maradéktalan, mint a Sánta-novellák szereplőié, cselekedeteik vagy viselkedésük mélyebb és részletesebb motiválásával azonban az író adósunk marad; ehelyett, mint Mészöly, szívesen él a sejtetés és sugalmazás eszközeivel. Nem a novellák története ragad meg bennünket, nem is a figurák, hanem a leírtak sűrű atmoszférája. Egy-egy különös pillanat atmoszférája izzik föl a sokszor vázlatosnak tűnő írásokban, melyeknek nem-hogy csattanójuk, sokszor semmilyen zárlatuk sincs. Félbeszakadnak vagy tüntetőén fragmentárisak maradnak. Epikai terük, bár az író aggályosán va-lóságutánzó aprólékossággal teremti meg, többnyire imaginárius tér - vagy legalábbis a valóságos és az imaginárius tér közötti határsávban konstituáló- dik. Továbbá, amint Pozsvai Györgyi írja: „e kisprózákban nincs fordulat és ezt követő feszültségoldódás [...] Nincs nyugvópont [...] nincs véletlen [...] a célkép-