Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (28) Novellisták (tanulmány)
Magyar líra és epika a 20. században (28) 25 jellemző. Szereplői kiszolgáltatott kisemberek, a mindenkori önkény szabad prédái vagy engedelmes végrehajtói. Az öreg ember és a fiatal c. novellában a hóhérmester ugyanolyan szakmai odaadással és alázattal avatja be a hurokkészítés fortélyaiba segédjét, ahogy azt egy órás- vagy asztalosmester tenné a maga szakmájában. A Nácik öregemberéből és gyerekéből is hiányzik bármiféle heroizmus. A kisember totális alávetettségéről kevés ehhez foghatóan torokszorító novella született a magyar prózában, s érvényes ez Sánta egy másik novellájára, a Tyúk és kakasra is. Sánta Ferenc szemlélete egyértelműen, mondhatni, demonstratívan tragikus, kisember-ábrázolásában nyomát sem lelni a Mándy vagy Örkény prózáit át meg átjáró ironikus felülemelkedésnek. Bár a korabeli kritika, talán az írót féltve, nemigen emlegetett egzisztencializmust Sánta írásaival kapcsolatban (ezt a megtisztelő megbélyegzést Mészöly számára tartogatta), nyilvánvaló, hogy a Farkasok a küszöbön novellái és Az ötödik pecsét az egzisztencialista bölcselet és etika mélyebb lenyomatát viseli, mint Mészöly egynémely prózájának kivételével, bárki másé. A váltás és változás a Téli virágzás novelláival összevetve tehát jelentős volt és sokat ígérő. Hogy ennek a szemlélet- és stílusváltásnak milyenek voltak a jellemzői, azt Béládi Miklós foglalta össze lényegre törően: „a nyelvi zengzetesség helyébe tárgyilagosság lépett, megjelentek a feszültséget hordó párbeszédek, a meseiség megszépítő hangulatát, a szomorúsággal fátyolozott életöröm patakzását vésszel terhes drámaiság cserélte föl [...] Az új novellákban megjelent az otthonosság helyén az idegenség érzülete, a fenyegetettség tudata.“"6' Mint minden, az etikai, a viselkedés- és magatartásproblémákra fokozottabban érzékeny író, Sánta Ferenc is előszeretettel helyezi hőseit határhelyzetekbe. Az ötödik pecsét kisemberei is egy szép napon olyan határhelyzetben találják magukat, amely erkölcsi próbatétel lesz a számukra. A tét pedig a legnagyobb: élet vagy halál. A morális autonómiájukhoz való ragaszkodásukkal tulajdonképpen kimondják maguk fölött a halálos ítéletet. Egyedül Gyuricza órásmester hajol meg a nyilas önkény előtt, de az ő dilemmája sorstársaiénál jóval súlyosabb. Ha elpusztul, az egyben az általa bújtatott zsidó gyerekek valószínű pusztulását is jelentené. Az ő választása tehát nem a morálisan helyes és helytelen közötti választás, hanem a rossz és a még rosszabb közti. A moralizáló Sánta Ferenc éppen Gyuricza dilemmájának ábrázolásával lép túl a moralisták többnyire kétpólusú szemléletén - vagyis kapcsolja be az elvont etikai problémákat a valóságos élet szövevényes áramába, s oldja fel ezáltal az alaphelyzet és alaptörténet sterilségét és ebből következő esetleges mesterkéltségét. Mint Béládi Miklós írja: „a világ széthasadt egyénre és társadalomra s míg az egyén rendelkezhet a tiszta ítélet lehetőségével, a társadalmi szervezet létéből eredően nem képes megvalósítani a tiszta cselekvést, mert osztályérdekek, csoportszempontok, politikai előfeltevések alakítják és szabályozzák működésüket [...] Az ötödik pecsét a mai kor lényegét látja abban, hogy a különböző eszmék jegyében folyó cselekvés az embert gyakran saját moráljával fordítja szembe.”"7'
