Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (30)A korszak további jelentős regényei: Ottlik Géza, Szilágyi István, Kertész Imre, Konrád György, Gion Nándor (tanulmány)
Magyar líra és epika a 20. században (30) 55 között okkal említhetnénk a novellista Petelei Istvánt is. Ugyanakkor nyilvánvalóak a különbségek is, melyekre Kulcsár Szabó Ernő hívja föl a figyelmet: A Kő hull a- padó kútba lélektani látásmódja „bonyolultabb a Németh Lászlóénál: a század eleji történet főhősének megmintázásában nem az analitikus szempont érvényesül, hanem ösztöniség és akarat, tudattalan és tudatos olyan összjátéka, amely a személyiség felőrlődésében az értékállapotok változását jeleníti meg végokként”.'461 A Kő hull apadó kútba epikai tere egy szerelmi gyilkosság köré szerveződik. Szendi Ilka megöli szeretőjét, Gönczi Dénest, s a férfi holttestét kútba dobja, majd mániákus rendszerességgel köveket hord a holttestre. Gönczi Dénes szakítani készült Ilkával és kivándorolni Amerikába. A regény szövegében azonban arra is találhatunk utalásokat, hogy ő is szeretője megölésének gondolatát forgatta fejében. A regény cselekménye a 20. század elején játszódik egy fiktív partiumi kisvárosban, Jajdonban. A provinciális, bezápult kisváros több 20. századi magyar regénynek is színtere (Móricz Ilosvája, Kosztolányi Sárszege), s ezt a helyszínt Szilágyi egy szociográfus alaposságával írja le. A tragikus történet elbeszélésében mégsem a külső tér ábrázolása a legfontosabb, hanem a regény főszereplőinek tudati tere. A Kő hull apadó kútba a lélektani és a tudatregény hagyományát mélyíti el, és tágítja ki a benne rejlő művészi lehetőségeket, a szerzői narráció és a belső monológos előadásmód váltakoztatásával. Ez a belső cselekmény Szendi Ilka személyisége felbomlását rögzíti, olyan személyét, akit a szenvedélye és a bűntudata kíméletlenül felőröl. Az álmok, ábrándozások, látomások megjelenítése jut főszerephez a regény textusában. Szilágyi István regényének stílusa, ennek megfelelően, erőteljesen metaforizált, s jóval inkább emlékeztet William Faulkner szövegvilágára, mint Németh Lászlóéra. Jajdonban is áll az idő, mint Faulkner Isten háta mögötti kisvárosaiban. Jajdonban is olyan megkövesedett, rég idejét múlt erkölcsi normák és szokások béklyózzák az ott lakók életét, mint Faulkner Jeffer- sonában. Ám ezek inkább felszíni, külsődleges analógiák. Jajdon nem Jefferson, hanem egy hamisítatlan magyarországi kisváros a századfordulón, a nagy történelmi vihar előtti csöndben, tele az értékváltás előtti lappangó feszültségekkel. Igazából a tudatfolyam-ábrázolás (technika) az, ami a faulkneri próza közelébe helyezi Szilágyi István regényét. A következő mü, az Agancsbozót, terjedelmesebb, de kevésbé konzisztens regény, mint a Kő hull apadó kútba. Színhelye egy kovácsműhelyként funkcionáló hegyi barlang, valahol (valószínűleg) Erdélyben, ahová a regény főszereplője, Deres, egy súlyos balesetet követően kerül, az életét megmentő három kovácsnak köszönhetően. De ez a helyszín, amennyire konkrét, annyira jelképes is, tele misztikummal és rejtélyekkel, melyeknek megfejtésével hiába is fáradozik a főszereplő. E tekintetben ö sem jut messzebbre, mint K. Kafka regényében, A kastélyban. Hogy az Agancsbozót ennek ellenére sem Kafka-utánzat, hanem sok szálon kapc- so-lódik a totalitárius diktatúrák nyomasztó valóságához, arra Thomka Beáta hívja föl a figyelmet: „a hibátlanul működtetett hegyi műhely a munkatáborok, fegyenc-
