Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (28) Novellisták (tanulmány)
24 Grendel Lajos nek. Előadásmódjának komolysága és méltósága, komor írói világa, szűkszavú és mégis mindig a lényegbe trafáló, a drámai történetek magjára koncentráló írói figyelme erdélyi örökség. Ebben a tekintetben Petelei István írói leszármazottja is lehet. Sánta Ferenc az Irodalmi Újságban 1954 márciusában közölt Sokan voltunk c. novellájával keltett országos feltűnést, s helyét a magyar próza élvonalában olyan további remekmüvek-kel erősítette meg, mint a Kicsi madár, a Téli virágzás, az Emberavatás, a Szegény leány, szegény legény. Sánta Ferenc alapélménye a szegénység és a kiszolgáltatottság. A szegénység mint téma Sántánál önéletrajzi fogantatású. De lehet-e a szegény-ségről Móricz, Ily- lyés, Veres Péter, Szabó Pál után úgy szólni, hogy az ne tűnjék epigonizmusnak? Vasy Gézának lehet igaza, mikor ezt írja: „A szegény-ség fájdalmas sorsának felmutatása csak keret, képi kifejezése az írói mondanivalónak: bármilyen kegyetlennek, ellenségesnek mutatkozik is a külső világ, nem szabad feladni emberi lénye- günket.”<13) Ebben a keretben Sánta Ferenc az emberi sors drámáját mutatja fel, példáját annak, hogyan lehet a kegyetlen világban és a legnyomorúságosabb körülmények között is megőrizni tartást és méltóságot. Vagy, mint a Sokan voltunkban, ebben a megrázó erejű novellában, megmutatni azt, hogyan lehet méltósággal meghalni. S teszi mindezt úgy, hogy mellőzi az azokban az évtizedekben szinte kötelező osztályharcos maszlagot. A lírai hangvétel ellenére, vagy inkább annak különös és esztétikailag nagyon hatásos ellenpontozásaként, Sánta Ferenc korai novelláinak többsége katarzisra van kihegyezve, mint a görög sorstragédiák vagy a népballadák és Arany János balladái. Az író így vall erről: „kisdiák koromban mindennapos olvasmányom és gyönyörűségem volt a népballada. Első könyvvásárlásom is Kriza 1943-as Bibliotheca háromkötetes gyűjteménye volt. Ma már tudom, hogy micsoda iskolája lehet a prózaírónak a ballada sallang nélküli, célratörő, feszes, szigorú fegyelmü, döbbenetes ellenpontozású, a legmélyebb néplélektan istenei és ördögei természetét megszólaltató művé-szete.”<14) A szegény leány, szegény legény és a Bíró Juli balladái indíttatása kétségen felül való. Sánta Ferenc második novelláskötete alapos szemléletváltásról és írói eszközeinek szikárodásáról tanúskodik. Prózája intellektuálisabbá és elvontabbá válik „A korai írások egyértelmű, rögzített világképe sokféle relatív érvényességű normarendszernek adja át a helyét: az etikus cselekvés biztosnak vélt kritériumai hamissá válnak, eltűnnek a súlyosbító és mentő körülmények, a bonyolultan kapcsolódó vagy-vagyok szövevényében.”(l5> Ekkoriban, az 1956-os forradalom leverését követően Sánta Ferenc figyelme mindinkább az egyén és hatalom konfliktusának vizsgálatára összpontosul. (Az öreg ember és a fiatal; Nácik; A Müller család halála; Halálnak halála stb.) Korai írásai meseszerűségének az újabb novellákban hírmondója sem marad, ahogy a lírai hang is eltűnik belőlük. Ehelyett a példázatosság kap nagyobb szerepet bennük, a novellák epikai tere elvont vagy alig körvonalazott, stílusára, mint Örkénynél és Mándynál is, a nyelvi redukció lesz
