Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Faltis Roberta: Csörgevári vigasságok
48 Faltis Roberta Csörgevári vigasságok Egyszer volt, hol nem volt ..... Na, azért ez így, nem igaz. Nem egyszer volt, ha nem már nyolcszor, 8 éve minden évben egyszer. Azt is tudjuk pontosan, hogy hol: Csörgeváron a Csölösztó partján, egy sziklára épült, tündér lakta várkastélyban. Ez a tündér nem volt más, mint Picinkó királykisasszony, aki pompázatos születésnapi partiját tartja. Picinkó épp olyan idős, mint a Csörgevári Csörögefánk Fesztivál. Naná, mivel a születése napján rendezték az ö világra jöttének tiszteletére az első, azóta világhíressé vált csörögefánksütő viadalt, valamint az azt követő ripem- ropom táncmulatságot. Ilyenkor összesereglik az összes csörögefánksütő a környékről, határon innenről és túlról és még messzebbről. Jönnek a cukormázas-mézes mosolyú cukrászok, a piros pozsgású pékek, a habos -babos háziasszonyok, hogy összemérjék a hozzávalókat, valamint a tudásukat, és kisüssék a sütnivalójukat. Hopp udvarmester még be sem fejeződött az előző, már szervezi is a következőt, egyre nagyobbat és nagyobbat. Tehát nap, mint nap azon tüsténkedik, mivel tehetné még pompázatosabbá a palota puccos parádéját. Vonó húzogató hegedűsök, zengő zon- gorászok, trillázó fuvolások, harsogó harsonások, daloló kórusok, kanyargó keringőzök, tipegő balettkar, és még ki tudja, ki mindenki próbál lázasan az év legnagyobb eseményére. Hivatásos csörögefánkkóstolók ízlelgetik, gusztálják és bírálják a szemgyönyörködtető, ízlelőbimbó-kényeztető finomságokat. Majd a főbíró, Picinkó mondja ki a végső szót, melyik az idei nyerő betevő. Már vagy egy hete rendezkednek a kastélyban a székszerelő mesterek, a parkszépítő kertészek nyírják a bukszusokat, a girland göndörítő dekoratőrök felszerelik a lampionokat, a fényfakasztók bekötik az ici-pici izzófuzéreket, hogy az egész birodalom fényárban ússzon. Nagy a sürgés-forgás a nagy nap reggelén is. A versenyzők már javában kever- getik a hozzávalókat, kelesztik a tésztát, ki így, ki úgy. Mindenkinek megvan a maga fortélya, saját receptje: egy kicsit több ebből, egy kicsit kevesebb abból, ez erre kever, az arra kavar. Ég a kezük alatt a munka, Egyikük a sütőt olajozza, a kórus a hangját. A szónok az agyát pallérozza, már kész a beszéd egy hónapja, meg is tanulta, de az izgalom egy kicsit összezavarta. Ugye már értik, miért is ez a nagy készülődés. Picinkónak is csak piciny ideje jutott kiszaladni az erdőbe, bújócskázott egy keveset a barátnőivel. Bár már sürget az idő, csak egy utolsó ipi-apacs, egy-kettő-há...., de már hívja is Pomlé királyné parancsa:
