Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Faltis Roberta: Csörgevári vigasságok
Csörgcvári vigasságok 49- Picinkó, azonnal gyere le, nem lesz kész a cicoma! Még hiányzik a kamásli! És hol a masni? Jaj, a lokni! Hogy fogsz így táncot ropni? Eközben felteszi Pomlé királyné kedvenc kottaírójának a lemezét, hiszen most adják elő a legújabb szerzeményét. Ez lesz a nyitószám, a kórus is ezt próbálja. Szól a dal és egyszer csak nagy a zaj. Éktelen kiabálás, recsegés-ropogás zavarja meg kontytűzés közben Pomlét királynét, aki már szalad is az ablakhoz.- Mi ez az iszonyatos felfordulás? - de már látja is. - Bekövetkezett az, amitől tartottam - mérte fel a helyzet súlyosságát. - Zavargás, veszélyben a bál. Puccs és mindennek fuccs. Mindenki a színpad körül, nagy a tömeg, egyik erre húzza, másik arra tolja.-Nee azt, neee, mert mindjárt összedől!- Gyere odébb, ott van, látom, fogd meg, most kapd el!-Vigyázz, elszalad! Most, most, naa.... És még egy szó, annyi sem jött a nyelvükre, hisz az egész színpad kettétört. Fogták a fejüket, jajveszékeltek, szidták egymást.- Bezzeg, én megmondtam, hogy ne arra. Most aztán leshetitek, hogy lesz ebből ünnepség, lakoma, majd lesz inkább haddelhadd. Erre már ott termett Kitán király is:- Mi történik itt?- Beszökött a kapun egy gyerek, a fene egye meg, elbújt a színpad alatt. Ki akartuk húzni, de az a fránya csavar, nem kitekeredett. Most meg itt a baj, látja kegyelmed?- Látom, persze hogy látom — mondta, mit mondta, kiabálta eget rengető hangján. És meg is csinálja, aki tönkrevágta! Kitán király a tettek mezejére lépett rögvest.- Azonnal intézkedjen!— utasította Proszka várparancsnokot. — Először szóljon a mesternek, vagy hívja össze a várvédőket, vagy fordítva!- Eszeljen ki valamit! - adta ki a parancsot Adilber főtanácsnoknak.- Ilyen csúfságot nem engedhet meg magának ez a szép ország, hogy elhalássza a Nemzeti Ünnepet, vagy elmaradjon a Csörgevári Vigasság! Na, azt már nem. Mindent meg kell tenni, mindent be kell vetni! Tehát elrendelte:- Mindenki mentse a menthetőt, valamennyi alatt- és felettvaló a legjobb tudása és legnagyobb ereje szerint vegyen részt a Nemzeti Ünnep megmentése érdekében! O pedig gondolkodott és gondolkodott, töprengett és töprengett, miközben oda- kinn aggódva készülődtek az estélyre és a határok védelmére.- De ki lehet ez a gyerek? Mit akarhat, ki küldte, mi végre? Különben is hol keressem, merre lehet, honnan tudjam, mi a terve? Csak nem az ellenség vére? Meg kell találnunk, minél előbb, annál jobb!- Samor intéző, azonnal induljanak, fésüljék át a kertet, a várat, vigyen magával embereket, vagy százat! — indult el a hadjárat Proszka várparancsnok utasítására. Keresték, kutatták, ahol csak lehetett, de nem lelték nyomát a gyerkőcnek. Voltak a pincében, a padláson, benéztek az ágyak alá, a szekrényekbe, átrakták a ruhákat a gardróbokban, belestek az áristomba, felmentek még a toronyba, de semmi és senki.
