Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Ardamica Zorán: Szellemi ingóságaink megingatása
Szellemi ingóságaink megingatása 47 29 „A kollektív akarat hosszabb távon és szélesebb körben nincs befolyással az értékrendre. Az igaz, hogy a nyelv maga kollektiv alkotás, de a szépirói stílus - mely kétségtelenül csak a nyelv logikáján alapulhat - a kreáció fokán már határozottan individuális keletkezmény. Mint ilyen, szintén rendelkezik egy, az alapnyelvből kiszabott (mégis végtelen sok lehetőséget kínáló) individuális logikával (stíllogika). Ilyen értelemben az individuális szemlélet is kollektiv alapozottságú. A különbség abban van, hogy míg az individuum elvben maradéktalanul birtokolhatja az addig elért kollektív szellemi eredményeket (nyelv, népművészet stb.), a kollektíva csak szubjektumaira (individuumaira) szétesve teheti magáévá az individuum szellemi produktumait. De maradjunk csak a művészet háza táján. A kollektivista művészeti izmusok ideológiájából adódik a kisebb-nagyobb (nép, nemzet - emberiség) kollektívák közvetlen megszólításának ellentmondásos igénye. Az ellentmondás éppen ideológiájuk alaptézisében rejlik: közvetlenül szólni a közvetettnek, s az individuum szerepét a relé szerepével azonosítani. A valóságban persze individuum szól individuumhoz, tehát olyan két egyedi és konkrét tudat (és tudaton túli) korrespondeál, amelyeknek a kollektívához való viszonyuk egyként absztrakt. Egyik individuum sem tud kollektívvé válni - nevesíthető alkotás és személyes olvasat egyformán individuális jellegű. A kultúra kollektív természetű fogalom ugyan, de az író nem kultúrát ír, az olvasó nem kultúrát olvas, hanem egy lehetőleg sajátságos és öntörvényű műalkotást. Hogy mindkét tevékenység egyazon kulturális közegben történik, semmit sem változtat a dolgokon. Sőt, az a- vantgardizmus kollektivista ága - amelynek elméleti tákolmánya az alkotó egyéniség autonómiájának tagadásában csúcsosodik ki - éppen a maga kollektív aktusnak tekintett művészi alkotásaival bizonyítja a legpregnánsabban saját spekulációinak érvénytelenségét. A közösen létrehozott mű természetesen kollektív alkotásnak tekinthető - autonóm individuumok közös alkotásának. Ha az össze- sereglett alkotók nem lennének autonóm személyiségek, haszontalan dolog volna összeseregleniük: bármelyikük képes lenne létrehozni ugyanazt. Ezeken a művészi szeánszokon legjobb esetben sem történik más, mint szubkulturális játékszabályok szerint irányított, közvetlen lelki-tudati hatásokat folyamatos rögtönzésekkel visszatükröztető, reflexiók láncolatába ágyazott művészi önkifejezés. Sohasem hallottam még, hogy egy inreproduktiv színházi előadásban játszó színész saját alkotói e- gyéniségének autonómiáját tagadta volna. Dzsesszzenekarok tagjai sem állítottak soha hasonlót. Az alkotói szabadságot béklyózó ideológia nélkül valahogy nem észleltek ilyet.” Hizsnyai Zoltán: Epeömlengés és egyéb ingóságok. In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 57-58. o. 30 Hizsnyai Zoltán: (Elet)lcnségek és (tejfogú)ltságok. (Utóhang a Hizsnyai-vitához). In uő: Műfaj talankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 88—89. o. 31 Mindenre kiterjedő pluralitás. Beszélgetés Hizsnyai Zoltánnal. In Németh Zoltán: A bevégezhetetlen feladat. Dunaszerdahely, 2005, Nap, 152-153. o. 32 Elek Tibor: Ardamica Zorán doktori disszertációjának opponensi véleménye. Kézirat. 2008. február 6. 33 Az Iródiára korlátozva is kiemelten fontosak e témában Krausz Tivadar kritikái, kiáltvány jellegű szövegei, Farnbauer Gábor egyes versei, Tóth Károly, Csanda Gábor, Grendel Lajos, Balia Kálmán és mások írásai. 34 Értékei ellenére nem tekinthető annak a Fórum Kisebbségtudományi Intézet Magyarok Szlovákiában cimű könyvsorozata sem. A kötetekben szereplő tanulmányok színvonala ingadozó, szempontjai széttartóak, köztük az önszemlélet kérdései nem hangsúlyosak.
