Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Ardamica Zorán: Szellemi ingóságaink megingatása
Szellemi ingóságaink megingatása 45 fontosabb motiváció, módszer és cél. Esszéistaként sem hazudtolta meg ezt az alapállást. A tudás számára nem dogma. Relatív és szubjektív. Szerinte az olvasó számára is az. Annyira, amennyire az emberiség tudása általában. E viszonylagosságot Hizs- nyainak az abszolút megismerhetőségbe vetett hitetlensége táplálja. „..Hizsnyai, igaz később született esszéi, ha alkalmanként vitatható módon is, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom önszemléletének, értékrendjének reviziója felé mutattak, ami nem lehetett idegen az Iródiátói sem”'2 - írja Elek Tibor. Az író- dia szellemisége alapjában két - egymással összeköthető - ponton kapcsolható a Hizsnyai-esszékhez. Az első valóban az adott egyoldalú önszemlélet felülírására, a másik a szellemi, gondolkodásbeli, művészeti pluralitás megteremtésére tett kísérlet“. A felvidéki magyar irodalom önszemléleti kérdéseinek és az ide óhatatlanul kapcsolódó felvidéki magyarság önszemléleti kérdéseinek történeti, ideológiai vagy egyéb szempontokat horizontba állító elemzése túlmutatna e dolgozat határain. A témában egyes tanulmányokon kívül releváns és egyben időszerű, nagyívü összegző munka máig nem született. 34 JEGYZETEK 1 Hizsnyai Zoltán: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Esszék, pamf- letek. Pozsony, 1996, AB-ART. A könyv a reakciókat és ellentámadásokat is közli, a véleményeket és ellenvéleményeket csokorba szedve dokumentálja a kilencvenes évek elejének e hosszan tartó vitáját, így ésszerűbb és egyszerűbb, ha a forrásutalásokban nem a folyóiratokra, lapokra, hanem elsősorban a kötetre hivatkozom. 2 Hizsnyai Zoltán: Vízilovak és más tetemállatok. In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 22. o. 3 „Egy személyes szintézis reményében végzem az essay-t (kísérletet).” Hizsnyai Zoltán: Műfajtalankodás. In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, ABART, 27. o. 4 „íme, Tamási Áron, amikor ekképp tündöklött: »ebbeli minőségében (íróként - H. Z. megj.) csak úgy illik neki (Karinthynak - H. Z. megj.) nyilatkoznia, ahogy mondjuk, egy litván írónak ildomos volna nyilatkozni (...) ...Karinthy nem is rokonunk. O egy »»litván««. (...) Mindössze annyiban közös a mi magyar életünk, hogy egyikünknek sincsen pénze. ...és mégsem panaszkodunk annyit, mint ő és mind az ő rokonai, akiknek életadó piacát védjük azzal, hogy az elszakított magyar olvasókat továbbra is magyar betűre ösztökéljük.« S a többi, ezerkilencszázharminc. (Fráter Zoltán: Mennyei riport Karinthy Frigyessel, Magvető, 1987, 215. o.)” Hizsnyai Zoltán: (Elet)lenségek és (tejfogú)Itsá- gok. (Utóhang a Hizsnyai-vitához). In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 83. o. 5 Hizsnyai Zoltán: Kihergelés. In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 34. o. 6 Hizsnyai Zoltán: Műfajtalankodás. In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 23. o. 7 Hizsnyai Zoltán: Kihergelés. In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 36. o. 8 Hizsnyai Zoltán: Vízilótetem avagy a szénfekete tarkó In uő: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok. Pozsony, 1996, AB-ART, 13. o. és „Mert — amennyiben a belterjes minősítéseket elutasítjuk — el kell fogadnunk, hogy sajátosan kisebbségi esztétika nem létezik.” Uo. 14. o.
