Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Ardamica Zorán: Szellemi ingóságaink megingatása
42 Ardamica Zorán Gál Sándor Fábry „követőinek” vox humanához való ragaszkodását védelmezi, érthető - bár egyes személyek esetében (pl. Bábi Tibor lelkes sematizmusát elnézve) nevetséges hogy egyébként igaza van-e, kérdés, de Gál Sándor (a Fábry-Emlékbi- zottság akkori elnöke) hangneme egyértelműen kritikát nem tűrő, emotiv, szubjektív és szélsőséges, azaz olyan, mint amilyet Hizsnyainál kifogásol. Hizsnyai ezzel eleinte nem is vitatkozik, ehelyett a szarkazmus eszközeivel válaszol: „Volt Fábry, nincs Fábry! Gál Sándor keresi, keresi, nézi az irodalmunkat alulról, nézi felülről, e- gyik oldalról nézi, másik oldalról nézi, de Fábry nincs sehol... Egyetlen tollvonással kisöpörtem. Alapos munka volt. Ezt csinálja utánam valaki! No, nem, nem! Nem seprűvel! Az semmi! Egyetlen tollvonással! Képzelhetik, milyen nehéz tollvonással seperni! Méghozzá szinte egyetlen tollvonással! Nekem sem sikerül mindig. Az irodalmunk, amelyet pedig Fábrynál is inkább ki akartam söpörni, lám, még mindig itt van. Itt van, hisz ki lehet belőle söpörni Fábryt. Tehát nehéz eset. Vegyék így: Fábryt visszasöpröm, aztán, amikor már benne van, kisöpröm vele együtt az egész irodalmunkat. Fia erőmből telik, természetesen egyetlen, szinte egyetlen tollvonással. így fogok elbánni ezzel a mi irodalmunkkal.”12 Finomabb iróniával és nagyobb tisztelettel vitatkozik Hizsnyai Tőzsérrel13 és Turczel Lajossal14, kiforgatja, megkérdőjelezi érveiket, rámutat érvelésük ellentmondásaira.15 Az ellentámadóknál nagyobb objektivitásra törekszik Dusza István, aki mindkét fél érveire odafigyel, mindkettő gyengéit bírálja, s az eredetileg Fábry Napokról szóló írásában próbál igazságot tenni: „...és döbbent csönd. Fábryt védelmezik, pedig valójában önmagukat, tévedéseiket vonják szekértáborba. Fábryt nem kell védelmezni, de nem is kell támadásnak tekinteni, ha az irodalom eredeti - és nem a kisebbségi köldöknéző valóság eltorzította - értelmében bírálják egyes részeit. Tőzsér Árpád mondta ki az idei Fábry Napokon, hogy Fábrynak az irodalom is »csak« ürügy volt ahhoz, hogy elmondja gondolatait a világról, és erkölcsi tételeket fogalmazzon meg. Magam tettem hozzá, hogy nem volna szabad összetévesztenünk Fábry erkölcsi értékrendjét a valójában nem létezett irodalmi és esztétikai értékrendjével.”16 O is hajlamos azonban szubjektív kiegyezésre: „...Fábry Zoltán nem totemállat. Viszont azt is állítom: éppen ezért mégsem kellene holtában agyonverni.”17 Rámutat viszont a vita egyre több félreértésére és a tények elferdülésének / elferdítésének veszélyeire (tulajdonképpen Hizsnyai sem igen akart eredetileg mást, csak a tényeket tisztázni): „...nem véletlen, hogy amikor kimondatik önmagunk tévedései, szándékos hamisításai, ideológiai elferdítései fölött az ítélet, nyomban többen is jelentkeznek Fábry Zoltán védelmére. Oly hevességgel teszik ezt, hogy a csendes szemlélődő nyomban látja: önmagukat, önmaguk tévítéleteit, tévtanait, netán vallási sovinizmusát, hitbéliségük kizárólagosságát védik. [...] Lassan alakulóban van az ortodox »fábrysták« pártja, s egyre kétségbeesettebben védekezik az a kis csapat, amely sokszor önmagát is félreérti. Hogyne értenék félre mások Grendel Lajost, Tőzsér Árpádot, Csanda Gábort, na és Hizsnyai Zoltánt, amikor ők maguk is »elértik« egymás gondolatait.”18 És még egy meglátást vagyok kénytelen idézni Dusza István cikkéből: „Gáli Ernő filozófus pedig ismét megfogalmazta azt, ami a Fábry-
