Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Ardamica Zorán: Szellemi ingóságaink megingatása

40

Ardamica Zorán

resszívabb, minél több érve támasztja alá. Hizsnyai nem arra törekedett, hogy kétségbe vonja Fábry életművének értékeit, hanem arra, hogy a vitatható fejezeteket valóban vitassa. Ezért sorolja fel kifogásolt ideologikus írásait, ezért „idézi” (a számozott szakaszokban) a szokásos védői stratégia argumentumait: az „összegző elem- zés”-t, a „tájékozatlanságból adódó kisebb szemléleti ferdülések”-et és az „apró kompromisszumokat”. Elébe vág a potenciális vitapartner következő, kiszámítható lépésének.

Hizsnyai esszéi nem tanulmányjellegűek, nem tudományos igényűek. Műfajukról, funkciójukról a szerző így ír: „Az esszé célja nem a bizonyítás, hanem az elmélkedés.”6 Elsősorban figyelem- és gondolatfelkeltő szeretne lenni, kétségeit, bizonytalanságát, rezignáltságát is vállalja, szellemi fejlődésének változásait, hangulatait is rögzíti. Nem elsősorban objektív és igazságos — bár nem veti el ezen lehetőségeket sem -, hanem őszinte, emocionális és hiteles szeretne lenni. Azért fejti ki véleményét és nézeteit, hogy azok véleménycserét, vitát, pezsgő gondolkodást indukáljanak, és így plurális közeg jöhessen létre. Tulajdonképpen az ilyen plurális közeg hiánya fogalmazódik meg újra és újra Hizsnyai írásaiban, irtózik az irodalmi élet egyoldalúságaitól. Vitapartnerei, ellenfelei némely reakciói is arra engednek következtetni, hogy Hizsnyai jogosan hiányolja a közeg tagoltságát, „..kertelés nélkül tesz helyére elfogultan dédelgetett és kockázatosán felkorbácsolt nemzeti eszmevirágokat, fogalmakat, tényeket - és sürgetően kívánatos új gondolkodási és mérlegelési logikát, szemléletet javasol” - írja róla Mészöly Miklós a Magyar Hírlap 1991. VIII. 24-i számában.

A ’89-es fordulat után a társadalom csak lassan kezdett eszmélni és átalakulni, az addig ideológiai burokban vegetáló szlovákiai magyar irodalom vagy annak burokból kiszorult ellenzéke közötti zavaros erőviszonyok (pl., hogy az Irodalmi Szemléi ekkor már a később Kalligramoi megalapító gárda irányította) csöppet sem tették átláthatóvá az irodalom akkori állapotát. Hizsnyai számos múltbéli jelenséget hoz pozitív és negatív példaként. Provokációi, a be nem gyógyult sebek feltépése - bár nem nélkülöznek némi rosszmájúságot - elsősorban a tisztázás igényéből táplálkoznak. A cél egy plurális, eszméket cserélő, ütköztető, de nem kizáró; sokszínű, irányait, stílusát tekintve heterogén, közép-európai értékrendű és főleg minőségelvű irodalmi közeg megteremtése volna, amelyhez Hizsnyai a maga módján, elsősorban írásai által képes hozzájárulni. El kell viszont ismemi, annyira vehemens, hogy időnként, talán tudatosan, átesik a (vízi)ló másik oldalára, módszere kontraproduktiv. Az esszék gondolatisága „problematikus”, de ez javukra írható, hiszen ádáz, de termékeny vitákat voltak képesek gerjeszteni. Hizsnyai elsősorban elmélkedik, nem ragaszkodik feltétlenül dogmákhoz. Képes önkritikára, de a kompromisszumokat elutasítja, a végsőkig érvel. Témáit elsődlegesen a művészeti, irodalmi élet, részben a közélet határozza meg. Szellemi ingóságainkat ingatja, rengeti meg. Ami nem állandó érték, az megkérdőjelezhető, s ami megkérdőjelezhető, védje, indokolja magát. Hizsnyai gátlástalanul, vagyis szabadon ostorozza - s ez röviddel 1989 után még megdöbbentően szokatlan volt - a szlovákiai magyarság körében uralkodó szellemi