Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Ardamica Zorán: Szellemi ingóságaink megingatása

Szellemi ingóságaink megingatása

39

hogy az alibizmus mindig mentséget keres a színvonaltalanságra (e téma visszatérése keretezi majd a kötetet). Hangneme kifejezetten provokatív: „És a színvonalról még szó sem esett. Én mondom, ha más pénzforrásom nem lenne, százéves koromig vígan megélnék a szellemi közállapotok ostorozásából... Mert a nemzeti mazochizmus táplálékára - akár nemzettesten belül termett, akár azon kívül szökött szárba - nagy a kereslet. Két szlovák soviniszta újságcikk között alábbi írásaim is kiváló alkalmat nyújtanak a sértődésre. Őszintén ajánlhatom bármelyiket.”(7. o.) Elsősorban azt célozza, hogy valamilyen visszhangot generáljon. A provokáció még a „visszakozásokban” is jelen van, s erőteljesen keveredik az iróniával és az öniróniával. Helyenként a szerző a szarkazmustól sem riad vissza, elég idézni az alábbi hosszabb részletet: „Éppen ezért, most már felelősségem teljes tudatában kijelentem: Fábry Zoltán szlovenszkói antifasiszta író esetében teljesen alaptalan az a sugalmazásom, miszerint Fábry nem sokkal a háború utáni titkos naplórészleteinek, levelezésének (melyekben a »győztesek bűnét« »nagyobbnak« és »elkeserítőbbnek« nevezi, »mint volt a fasizmus minden bűne«) keletkezése után a sajtóban (s később könyvekben is!) jó néhány keményen vonalas bolsevik cikket jelentetett meg. Ezek a cikkek nem léteznek. Ha mégis, akkor hamisítványok. Mint például: Barbusse, a békeharcos (1953), Majakovszkij (1950), Makarenko hőskölteménye (1953), Fučík halhatatlansága (1953), Agyú, biblia és csörgősapka (1950), A varázsszó (1952) stb., stb. - de hosszan sorolhatnánk a Fábry-életmübe belecsempészett »idegen anyagot«, mely erősen »gyűlik már fogamban«, épp abban a két szemfogamban, melyekkel az erkölcsi Fizetőeszközök valódiságát szoktam megtapasztalni. Csakhogy, mint mondtam: ha léteznek is ilyen írások, ezek csak fondorlatos hamisítványok lehetnek. De ha mégis léteznek, és mégsem hamisítványok, akkor sem föltétlenül erkölcsi ficamok. Lehetnek pl.:

1. a higgadtan összegző elemzés végeredményei (A napló és a levelezés ebben a felfogásban csupán az alapos helyzetelemzés pillanatnyi stádiumát tükrözi, így tehát egy hosszabb letisztulási folyamat részeredményeként kezelendő; a végső - nyilvános - megfogalmazás és e folyamat egy bizonyos stádiuma közötti érezhető feszültség mesterségesen gerjesztett, a tények egymással szemben való kijátszása puszta szofisztika.)

2. tájékozatlanságból adódó kisebb szemléleti ferdülések (A kényszerű elzártságban élő stószi strázsához ellentétes hírek is befuthattak, melyek ellentétes előjelű állásfoglalásra késztethették.)

3. a jó cél érdekében hozott apró kompromisszumok (Ha a cél jó, nemcsak hogy megéri kompromisszumokat kötni, hanem egyenesen kötelező is! - lásd Koestler: Sötétség délben.)

Ebből következik, hogy szövegem Fábry Zoltánra vonatkozó részéből - mely az ötvenes évekbeli ténykedéséről mond megalapozatlan kritikát - a »tisztességes« szó jelzőjeként szereplő »kevéssé csípős« »viszonylag« kifejezést immáron nem tudom felvállalni, sőt annak használatát egyenesen elítélem.”5 Fábry kultuszának „felelőssége teljes tudatában” való rombolása e helyütt annál erőteljesebb és ag