Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - Mács József: Szélhámosok hajója (Regényrészlet)
30 Mács József szemem, mert már látni lehetett az elég nagy kiterjedésű, magas drótkerítéssel őrzött kaszárnyákat, amelyek a főkapun begördülve barakkszerű építményeknek látszottak az Ohfe folyó közelében. Sofőrünk ahhoz a kaszárnyához kanyarodott, amelynek a bejárata előtt tisztek vártak ránk. S ahogy kikászálódtunk az autóból, máris elkezdődött a tisztelgés és a bokacsattogtatás. S miután kézfogással is üdvözöltük egymást, bevezettek abba a terembe, ahol altisztek és közlegények ültek fegyelmezetten. Tiszteletünkre felpattantak a helyükről, s azon nyomban vissza is ültek. Az ablakok körös-körül a magas és szöges drótkerítést mutatták, távolabb meg az erdővel borított hegyeket, fölöttük az éltető fényességgel. S ahogy Velickíj parancsnok úrral odaültünk a számunkra elkészített asztalhoz, én a megszámlálhatatlanul sok közlegényben, altisztben és tisztben Kelemen Lajos tanítómat láttam, aki már-már eszelősen azt kérte tőlem, most mutassam meg, hogy jó tanítványa voltam. Meg Arany János bajszos arca jelent meg előttem, mintha itt feledkezett volna a közeli karlsbadi gyógyfürdőben, s a költőknek szánt intelmét most csak rám vonatkoztatná: „Szeplős, hazudj, csak rajt ne kapjanak!” (17) Olyan nyomás nehezedett a dobhártyámra, hogy bedugult a fülem, persze e- gyébként sem értettem volna, hogyan mutat be, különösen engem, az itteni ezredparancsnok, akinek az arcát eltakarta vastag bajusza és pofaszakálla. Az apámra a- zonban nem hasonlított. Őt nem neveznék el Nagybátoron Ferenc Józsefnek. Inkább Hordósnak, olyan nagy pocakot cipel. Amiről még a mesélésem elkezdése előtt arra következtettem, hogy az ezredparancsnok úr versenyt issza a sört a parancsnokommal. És ha vizet akar látni, elsétál az Ohre partjáig. Nyáron pedig, ha netán meg is fürdik a folyóban, zsebkendővel köti be a száját, hogy véletlenül se kortyolhasson sörre vizet! A Karlovy Varyhoz közeli kaszárnyákba kellett eljönnöm, hogy a parancsnokom még nagyobbat nőjön a szememben. A csodálatomat nemcsak azzal keltette fel, hogy az én magyar szavaimat cseh nyelvre fordítja. Sokkal inkább azzal, hogy németre is. Azaz legalább fele részben német anyanyelvű katonák ültek előttem. Akár vissza is állíthattuk volna a Monarchiát. Ferenc József császárt ugyan már nem lehetne feltámasztani, de itt lenne helyette apám, Nagybá- tori Ferenc József, az Ipoly vizén úszó hajó legendás matróza, megjelenésével megoldaná ezt a gondunkat. Jó hideg vízbe kellett volna belemártanom a fejem, hogy a figyelmemet csak a megadott témára összpontosítsam, s más irányba ne kalandozzon el a képzeletem. De miről is meséljek elég hosszan a több kaszárnyából egy kaszárnyába zsúfolt közlegények, altisztek és tisztek előtt? Ahol olyan az irántam tanúsított figyelem, hogy egy köhintést se hallani? És menni fog-e ez nekem Isten és Kelemen Lajos segítsége nélkül? Mielőtt izzadságcseppek gyöngyöztek volna a homlokomon, a mindent látó jóisten súgott Kelemen Lajosnak, ő meg nekem, nem voltak tekintettel arra, hogy az általam soha nem látott Beneš mibe rángatott bele a kijelentésével, egyszerre megvilágosították az elmémet, s lassú
