Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - Mács József: Szélhámosok hajója (Regényrészlet)
28 Mács József És sorolta, mit ne felejtsek ki a vadonatúj aktatáskámból. Nem kötöttem az orrára, hogy a félelmemet milyen nyugtalanító szívdobogás kíséri. Szeplosz alhadnagy úr úgy megijedt a feladattól, hogy egy zabszem nem férne a fenekébe. Arról kell mesélnie különböző cseh városok kaszárnyáiban, ami soha nem történt meg, és a hazugságot olyan hatásos és meggyőző eltökéltséggel kell előadnia, hogy tisztek és közlegények igazságnak higgyék! Bele kell bújnom a messziről jött ember bőrébe, aki bizonyos dolgokról tetszése szerint azt mond, amit akar. Vékony jégen kell korcsolyáznom, pedig korcsolyát én csak a tanítóm lábán láttam. Nagybátor alsó végén egy jókora mélyedésben mindig összegyűlt a késő novemberi esővíz, amely a december végi nagy hidegben megfagyott, s a faluban mindenki tudta, hogy a vastag jégen megjelenik tanító úr korcsolyával a lábán, és fütyülve arra, hogy az emberek kinevetik, elkezd keringőzni a jégen, úgy tartva mindkét karját, mintha egy láthatatlan nővel táncolna. Előfordult, hogy hanyatt esett vagy orra bukott, szórakoztatta azokat, akik csodálói voltak. Ajég azonban olyan vastag volt, hogy soha nem szakadt be alatta. Én viszont a cseh kaszárnyákat járva úgy korcsolyázom majd a nagyon vékony és veszélyes jégen, hogy akármikor beszakadhat alattam, s annak súlyos követekezménye lesz, hadnaggyá előléptetés helyett lefokozás és fogdába zárás, ahonnan csak egy kicsinyke ablakon keresztül nézhetek a kinti világra. Azonkívül nem lesz benne asztal és szék, csak egy nyomorult fekvőhely, nem írhatom meg Ferenc József apámnak, súgja meg Kelemen Lajos tanítómnak, hogy csúfosan felsültem, sőt lebuktam a tanácsával, egyetlen kaszárnyában se tudtam a hazugság fordítottját meggyőzően előadni. De amint később kiderült, csupán ördögöt festettem a falra, s ennek az is bizonyítéka volt, hogy a nyomasztó álom messziről elkerült, a csehek nem ültek a mellemre, mit akarok én az Ipollyal, mikor az nem is északnak tart, mint az Elba, az ezzel járó minden fáradtságot vállalva? Hogy hajózható? Mi az érdekes ebben? Hány ilyen folyója van földgolyóbisuknak? Azt még Kelemen Lajos se tudná számba venni! Mihály Antal tiszteletes úr segítségével sem. Másnap előállt értünk az autó, mit se törődve az én nyugodt vagy nyugtalan éjszakámmal, s a parancsnokom is jóval korábban jött a megszokottnál. Ő otthonában fogyasztotta el reggelijét, én meg a kis szobámban, ahová egy közlegény hordta be az ételt. Készen álltam az útra, de ő még intézkedett, magyarázott valamit a helyettesének. Ezen persze csodálkoztam, mert eddigi tapasztalatom szerint a katonaságnál nemcsak a lépés történik egyszerre, hanem minden más is. És minden ugyanúgy és ugyanolyan rendben ismétlődik, mint a napkelte és napnyugta. És ahogy senki nem léphet ki a sorból, a szigorú katonaélet rendjén sem változtathat senki. És ahogy a természet rendje fölött maga a jóisten őrködik, a kaszárnyákét az ezredparancsnokok vigyázzák! A sofőrünk úgy várt ránk az autóban, mint aki azt a parancsot kapta, hogy mereven nézzen maga elé, a kaszárnyát elhagyva meg az útra, s a szemével mindent
