Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - Mács József: Szélhámosok hajója (Regényrészlet)
Szélhámosok hajója 27 ülőkéjén tartja, mert a parasztemberre a legnagyobb dologidőben is rájön a szükség, s míg küszködik az árnyékszéken, addig is elolvas néhány oldalt. És ezzel a módszerrel még a megszólásnak sincs kitéve: olvas, nem dolgozik! A válaszlevél késésének, persze oka lehetett az is, hogy kemény a tél az Ipó völgyében, és a nagy hidegben Tubu gazda égig felröppenő sebes postagalambjainak ketrecük aljához fagyhatott a seggük. Az is nyugtalanított, hogy közeledett az a bizonyos nap (március közepén jártunk), amikor Velickíj parancsnok úr bejelenti, Szeplosz, másnap indulunk, hiszen már egész csinos aktatáskával is megajándékozott, amelyben majd az előadásomat hordom. Amire apám császárra valló bölcsességgel azt mondaná, minek pénzt pocsékolni arra, amit az ember a fejében hordozhat. Mert annak szerinte előnye is van. Csehország legügyesebb tolvaja se lophatja el. Az a félelmem azonban megszűnt, hogy az apám válaszát csak a visszatérésem után olvashatom el. Mert várva várt levele végül megérkezett. „Kedves fiunk. Nagyon hosszú levelet írtál, szerencsére nem dologidőben, aminek nagyon örültünk. Amit pedig abban a prágai vendéglőben láttál, arról csak azt mondhatom, hogy most már elismerheted, milyen nagy ember az apád, Nagy- bátori Ferenc József, akinek a képét még a falra is kifüggesztették a csehek. Mindegy, hogy milyen szándékkal. A legyek az ő pofájukat is leszarnák, ha a maguk képét akasztanák a szögre. Ha elevenen láttál volna lógni a falon, az lett volna a rosszabb mindkettőnknek. Egyébként ügyes az a nem is írtad, hogy hívják a vendéglősné. Bizonyára több helyre is kifüggesztette: Padlóra köpni tilos! A csehek meg, úgy látszik, pedáns emberek, szigorúan betartják. A képünkre köpködnek, nem a padlóra, esne beléjük a rossebb, hogy jó anyád szavait is belefoglaljam a levélbe. Itt az Ipó mentén egyre melegebbek a napok, ennek örülünk anyáddal, mit érdekel bennünket az a vendéglő. Elég is volt már a télből. Sándor, József, Benedek hamarosan itt lesznek, és teljesen eltakarítják a havat a határból. De lassan tegyék, hogy az Ipó vize ne öntse el a földeket! Ha így melegedik az idő, szűk egy hónap múlva kicsaphatjuk tehenünket a legelőre. Aminek az egész falu örül, hogy már a bika is a csordával tarthat. Kiszabadul börtönéből. És ennek mindenki szerint az az egyetlen oka, hogy a csehszlovák fináncok már egészen jól megtanultak magyarul. Nem ingerük szavaikkal a bika fülét! Tudatjuk veled azt is, itt az a hír járja, hogy mihelyt rendesen kitavaszodik, Nagybátor legmagasabb dombján olyan magas finánc és határvadász laktanyát építenek, hogy tetejéről még azt is megfigyelhetik messzelátóval, a nagyalföldi gulya-, birka- és csikós pásztorok merre terelgetik a nyájukat. Most látom, hogy a hosszú leveledre én is hosszú levéllel válaszoltam, de azért még azt is megírom, hogy a Mihály Antal tiszteletes úr egy szem lánya átköltözött Pestre a nagynénjéhez! Vigyázz magadra, a szádra is, miattunk pedig ne aggódj! Szerető szüleid.” Apám levele szerint a falu bikáját Trombitás bátyó engedte ki a zárkából, amikor elérkezett az ideje, engem meg Velickíj parancsnok úr szabadít ki mindenes kicsi szobám fogságából, figyelmeztetve a következő napi tájékoztató kőrútunkra.
