Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - Pomogáts Béla: Otthonosság és patriotizmus Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményének világképe (esszé)
24 Pomogáts Béla nem számít a haza, gyerekkori emlék - semmi.” Egyedül Vas István és Tolnai Gábor mutattak megértést (Vas többet, Tolnai kevesebbet) a költemény hazafias pátosza iránt. Gyarmati Fanni naplója (amelyet Ferencz Győző idéz) csalódottan számolt be a vers körül kialakult vitáról és értetlenségről: „Miklós nagyon le volt forrázva. (...) Mindenem fájt az álmosságtól és az önvádtól, miért engedtem, hogy Mik ezzel a verssel kiálljon, micsoda baklövés ezek között, még ha Gyula, a legjobb barát is félreértőnek mutatkozik. Hiszen mind-mind rögtön kész vádlóvá és ellenséggé vagy legalábbis kiábrándult hívővé válni. Az egész Újévünk elromlott ettől.” Radnóti Miklós versének, mindebből kitetszik, megvan a nem éppen konfliktusok nélküli élettörténete. Persze, a háború befejezése és magának a költőnek a tragédiája végül időszerűtlenné tette azokat az ellenérzéseket, amelyek létrejöttekor kísérték a költeményt. Az idő mindenképpen a költőt igazolta, és abban, hogy a „hivatalos” és „pillanatnyi” országgal szemben egy mitikus, egyszersmind köznapi Magyarország eszméjét emelte az adott történelmi (és személyes) megpróbáltatások fölé, ő képviselte azt a magasabb igazságot, amelynek a nemzet megtartó erejét kell(ene) jelentenie. Ahogy Kölcseynél a Zrínyi második éneke, Vörösmartynál A vén cigány, Petőfinél az Európa csendes, újra csendes, Aranynál a Rendületlenül, Adynál az Ember az embertelenségben, Babitsnál a Hazám!, József Attilánál A Dunánál, Dsida Jenőnél a Psalmus hungaricus, Illyés Gyulánál a Haza a magasban. Valójában ezek a nemzet szakrális szövegei: közéjük tartozik Radnóti Miklós költeménye is. Pomogáts Béla
