Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Zimányi Dániel: A sarki kisbolt, Elizabeth, Igaz, Lázálom?, Vaklárma, Kurva (novellák)
70 Zimányi Dániel gott egyet, karjaival csapkodni kezdett. Két lába lassan felemelkedett a betonról. „Az alak” tovább emelkedett. Miro utánanézett; és látta, ahogy eltűnik a felhők között. Mikor elvesztette szem elől, rágyújtott egy cigarettára és tovább olvasott: „Valóban lehetséges? Lehetséges, hogy valaha az ember is tudott repülni? Vannak olyan feltételezések is, melyek szerint az ember — nagyjából háromezer évvel ezelőtt — rendelkezett a levitáció képességével - ez megmagyarázná a Nasca-vonalak készítésének titkát -, de idővel elveszítette azt, mivel nem volt rá szüksége.” A hangszóróból mély, búgó női hang szólt, hogy hamarosan Prágába tartó személyvonat érkezik. Mikor megjött, Miro elrakta a könyvet, eldobta a cigarettáját és lassan felszállt a vonatra. Az ajtóból még egy pillantást vetett az égboltra, aztán becsukta maga után. Lázálom? Jéghideg takaró alatt csak a tested melege, ami lehűt. Szemeid mindig égnek, ha becsukod, szemhéjad perzseli szemgolyód, a füled mintha befognák, minden hang tompa. Most fázol és a takaró, mint egy kupac hó fölötted. Aztán újra elkap a forróság, átölel, mint valami jó barát; egyre gyorsabban veszed a levegőt, zihálsz, utána egyre lassabban, már-már élvezed a forróságot, minden kifújásnál mintha a lelked... minden gondod kiadnád... szép lassan egy pillanatra elhagy minden, csak a kellemes meleget érzed és ez neked jó. Már el is szenderülnél, de akkor ugrik rá mellkasodra az a csúf áhítatos kis üdére, ásítozva és nem akar arrébb menni! Most ő is veled alszik és a fagyasztó hőség is a reszkető tüdődben. Vaklárma Mi ez? A Hermina úton siettem haza az éjszakában (olyan éjszaka volt ez, mint amikor az összes ember egy pillanat alatt eltűnik a Földről, és csak te maradsz.) Az utca teljesen üres; se egy járókelő, se egy autó, csak a képeit váltogató óriásplakát kattogása hallatszik, és a plakát zaját megzavarta valami más. Mi ez? Mellettem Sárga Folyó kínai étterem, One Way fehémeműüzlet. A zaj egyre erősebb. Vakok Intézete. Ez az. Emberi beszéd volt, amit a fák lombjai zajjá torzítottak. A három vak úr az ajtó előtt egy fehérre mázolt pádon osztotta meg egymással a - még látó időszakukból szerzett - tapasztalatát, ami leginkább a nőkre vonatkozott. Titusz bácsi próbált hangosabban beszélni Robinál, Ödön pedig őket próbálta túlordítani.- A pék lányával! És jöttek az oroszok, hogy - Ödön ezen mondatának felénél lépett ki az ajtón az egyik ápoló rikácsolva:
