Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Zimányi Dániel: A sarki kisbolt, Elizabeth, Igaz, Lázálom?, Vaklárma, Kurva (novellák)
Vak lárma 71- Vagy fejezzék be azonnal ezt a lármázást, vagy irány aludni, uraim! A három világtalan elhallgatott. Az ápoló visszament. Amikor az ajtó csapódott, Titusz bácsi megjegyezte, vagy inkább sóhajtva mondta:- Biztos megjött neki. Csöndben voltak, a plakát kattogása hallatszott csak és az én lépteim, ahogy távolodtam a Vakok Intézetének kerítésétől. A fehér pádon némán ült tovább a három vak és nézték a csillagokat szemtelenül. Kurva Fü keveredik a még harmatos lóherékkel. A harmat még hajnalról maradt a kis lóherék hátán. Várják a Napot, ami nemsokára felébred, hogy odaadhassák neki, hogy legyen mit innia: biztos szomjas, hiszen egy éjszaka alatt körbejárta a világot. Amerre a szem ellát, jószívű, harmatos lóheréket fújdogál a szél. A kis völgyben patak zubogása visszhangzik, mindenfelé. Éhes legyek ébredeznek még friss otthonukban (csak tegnap költöztek be), egy tehénlepényben. A korán kelők már el is fogyasztották reggelijüket (kiharaptak egy darabot újdonsült lakásuk falából, a tehénlepényböl és vígan elmajszolták) és nemsokára munkába indulnak: újabb tehénlepényeket keresnek majd, és néha megállnak pihenni egy harmattól csillogó lóhere levelének peremén, hogy csillapítsák szomjukat egy kortyocska harmattal, ügyelve rá, hogy maradjon a Napnak is. A tegnapi esőtől még nedves földből gombák nőttek ki gyorsan, és most piros kalapjukon, barna sapkájukon hangyák strandolnak a harmatban. A Nap kidugja első karját a dombok mögül és a völgyben megült ködöt szép komótosan a hegyek közé tessékeli. A legelőre kihajtott tehenek bőszen tapossák a lóheréket, ezért a Nap jó erősen süt ma reggel, hogy gyorsan felszárítsa az összes harmatot, még mielőtt a tehenek elkennék mindet a földön. Az állatokat hajtó fiú szája kis mosolyra húzódik, mert elégedett: ma reggel is sikerült megelőznie a Napot, a hétalvót. Bezzeg ő már ötkor öltözött a jó melegre felfütött szobában, hogy kivezethesse Jahodát és a borját, Ribát. Visszafelé baktat, csizmája bokáig vizes a fűtől és elegánsan lötyög a lábán, mert két számmal nagyobb, mint kéne. Menet közben a pálcát a kezében lóbálja, amivel a teheneik seggét szokta verni, hogy menjenek tovább, amikor megmakacsolják magukat és megállnak (ez elég gyakori). Egy pillanatra átfut a fején a gondolat: Ha ő a városban lakna, megengedhetné magának, hogy még a Napnál is lustább legyen és akkor nem ő mosolyogna rajta, hogy milyen lusta, hanem fordítva: a Nap vigyorogna be ablakán minden reggel és mondaná neki, hogy „Ébredj, itt a reggel!” Kályha helyett modem radiátor lenne szobájában, amit csak egy könyvből tud, hogy létezik. Sose látott még olyat. Miután megpróbálta elképzelni, milyen is lehet egy ilyen „modem radiátor”, most az futkos a fejében, hogy miután megkötné nyakkendőjét és kilép
