Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - E. Fehér Pál: A csehek valóban „švejkek”? (Jegyzetek a nemzetkarakterológiáról)
44 E. Fehér Pál mushoz kapcsolta és a vallásszabadságért, a szabad lelkiismereti választásért folytatott harc-ként értelmezte, Pékár pedig olyan nacionalista ideaként, amely a XV. századi cseh királyságon belüli viszonyokat akarta nemzeti alapon, főleg a németekkel szemben rendezni. Ez nem tudományos disputa volt, hanem politikai program fogalmazása. Masaryk számára a huszitizmus a svájci kálvinizmus munkaerkölcsét jelentette. Az erős nemzeti polgárság ideológiai felkészítését. Pekart leginkább az foglalkoztatta, hogy a huszita forradalom szétverte az erős nemzeti cseh királyságot. Masaryk álláspontja győzött, nem azért, mert a XX. század folyamán a csehek huszitákká váltak volna (a huszita egyház nagyon kis közösséget jelent ma), hanem azért, mert megrendítette a vallás és az egyház által meghatározott erkölcsbe vetett hitet és helyébe a munka ember- és közösségalkotó felségét emelte. Ennek következménye az a tény, hogy - Európában egyedülálló módon - a cseh népességnek több mint 60%-a ateistának vagy egyházakon kívülállónak vallja magát. Ez valóban a cseh sajátosságok egyik legfontosabbika. Peroutka munkakultusza, amely lényegében a huszita, illetve a protestáns tradíció vállalása, megtéveszti Szvatkót. Ezt azért is érdemes megjegyezni, mert a harmincas évek magyar értelmiségi világának jellegzetes hiedelmét rögzíti, amely Masaryk államát, a nyugati orientációjú cseh mentalitást nem mással tévesztette össze, mint az orosz bolsevizmussal! Azt írja Szvatkó, hogy „valamennyi európai társadalom közül a cseh középosztály áll a legközelebb az enyhén polgárosodni kezdő mai szovjettársadalomhoz, nem véletlen, hogy megérti és kacérkodik vele, szellemiségét szereti átvenni, mulatságait kedveli, kollektív munkásklub-szolidari- tását helyesli, míg Moszkva is a legtestvéribb szeretettel tekint a prágaiakra, nem véletlen, hiszen az adottságok sokban hasonlóak...” (1. m., 215. oldal) Sok dolog keveredik itt Szvatkó fantáziájában: a masaryki-beneši állam külpolitikai realizmusának tudomásulvétele, illetve az öntudatos munkásság erős baloldali befolyásának téves megítélése, hiszen a cseh baloldal szintén tévedett a szovjet rendszer „demokratizmusát” illetően. A szovjet társadalom 1936-ban nem polgárosodott, a Buharin-fogalmazta „sztálini alkotmány” demokratikus szövege pedig a rettenetes terror leplezését szolgálta. Nemcsak a baloldal, hanem olyan éles szemű diplomata, mint amilyen Beneš volt, ugyancsak áldozata lett a sztálini képmutatásnak. Sőt: igaz, Beneš kitartó kapacitálására, még Roosewelt elnöknek is voltak illúziói e tárgyban. Jó csehek - jellemes emberek Általában is megállapítható, hogy a cseh polgárosodás sohasem igazodott a szláv mintához, vagy azokhoz az orosz - szlavofd közvetítéssel megismert - eszményekhez, amelyek a szerbeknél, bolgároknál, szlovákoknál oly vonzóak voltak. A cseh tájékozódás iránya mindig nyugati volt, s noha - természetesen - a szláv kölcsönösségnek voltak szószólói, de ez inkább romantikus rekvizitum
