Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Bodnár Éva versei Várlak, Mérleg(el) a lélek, Önmagam gyóntatója...
36 Bodnár Éva versei Önmagam gyóntatója... Amikor túlcsordul az a bizonyos pohár, és semmi, semmi sem a régi már... Fájdalomként élem meg a perceket. Akkor kérek egy csöpp szeretetet. Odafigyelést - bármit, mi emberi: Segítsetek a kínruhát levedleni! Amikor már önmagámtól is csak rettegek, és semmi sincs, amin nevethetek, mert bezárni az ajtó — kívül reked a fény. Nem jön segitség, eltűnik a remény. Fojtogat, kínoz, mardos a bűntudat, dühömben szűkölve bántok meg másokat. Milyen ember vagyok? Kérdezem szüntelen, de a válasz közömbös, személytelen. Nem vagyok ember, csak gyarló porhüvely, ki itt a Földön mindenért felel. Mindenért, amit tesz, alkot, leír, vagy kimond... így vagyok Ember - vagy inkább Bolond? Ó, ha tudnám, mit miért teszek?! Vezessetek hát, segítő kezek, hogy önmagámban keressem a fényt! Eldobva minden ártó véleményt. A keserűség szobrát összezúzva, mégiscsak Ember tudjak lenni újra!
