Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Sikerkönyvek nyomában - Beszélgetés Koncsol Lászlóval
SZEMTŐL SZEMBEN 31 semmibe. Nem rólam van szó, én mint a sorozat felelőse csak egyik szeme vagyok a láncnak, amely a terméket a szerzőtől a virtuális olvasóhoz eljuttatja. Ha sajtónk, pedagógusaink, papjaink, könyvtárosaink, népművelőink, a felsőoktatás vizsgáin átevickélt emberek ignorálják ezeket a könyveket, ha szellemi érdeklődésük csak az államvizsgáig tartott ki, s alászáll figyelmük az efemeridákra, megérdemeljük végzetünket, mely a kertjeink alatt kísért. A könyv tartós iparcikk, előbb-utóbb csak elfogy a polcokról, ha nem másként, leárazva, de ha száz év múlva egy müvelődéstörténész a felvidéki magyarság kultúráját akarja majd kutatni, először a sajtóhoz nyúl: mit termeltek szellemi műhelyeink, milyen könyveket kínáltak kiadóink, hogyan fogadta őket a szakma és a közönség? Lapjaink szerint szinte semmi sem történt. Az indok: az embereket csak ez érdekli, a lapot csak így lehet eladni. De akkor minek a sajtó? Hogy néhány ember jól-rosszul megéljen belőle? Közben azt nem hiszem, amit mondanak, mert ha a vásárban selejtet kínálnak a népnek, azt kénytelen megvenni. Mi mást vegyen? Az olvasók mély megvetéséről, szellemük gondosan megindokolt, koncepciózus züllesztéséről van szó. A sajtó főfeladata a tájékoztatás. Minek nevezzük, ha a felvidéki magyar alkotó emberek teljesítményeiről nem tájékoztat? * Személyes ügyben is hadd kérdezzelek! Talán nem tévedek, ha azt firtatom, az illusztris kiadványok közül, több kötet szerzőségét vállalva, megszülettek A Csallóköz városai és falvai című munkád kötetei. A nagy kérdés, vajon rátalált-e, rátalálnak-e az olvasókra ezek a kötetek?-Vásárolják őket, és úgy tudom, hogy ez az alsorozatunk lényegében el is fogyott. Ami keletkezését illeti, úgy éreztem, hogy rendezni kell a mintegy ezer éve alakuló, kristályosodó, pusztuló, majd újjászülető, sorvadó, összeolvadó és újra különváló csallóközi települések földrajzi-történelmi kuszaságát. Itt volt például a spontán helyi és a Trianon meg Párizs utáni szlovák névváltoztatások sorozata; az ember hovatovább eltévedt a folyton változó, a történelem elrejtésére hivatott településnevek között. Emlékszünk még a közelmúltra, amikor a felvidéki magyar sajtó is csak szlovákul nevezhette meg magyar településeinket. (Úgy látszik, az országos politika ismét ebbe az irányba próbál bennünket szorítani.) Azonkívül a három kötet dióhéjában az egész régió világi és egyháztörténete benne rejlik, hely- és iskolatörténet, statisztika, jelzésekben a fontosabb csallóközi családok galaxisa, népi és műépítészet, összességében a történelmi nagytáj enciklopédiája 1446 oldalon. Ezek az anyagok a községi, iskola- és más krónikák történelmi alapvetéséhez is nélkülözhetetlenek. Mint az egész Kiskönyvtárt, úgy ezt a három kötetet is szolgáltatásnak szántam a Csallóköz magyarjai részére. A három kötet párlata mindannak, ami a sorozat könyveiben részletesen kifejtve olvasható, vagy fordítva, a „Városok és falvak” tömör szövegeit bontja föl és fejti ki tüzetesen a sorozat többi, eddigi harminchét és nem tudom, hány további kötete. Ha igényeim szerényebbek, ezzel a három kötettel is beérhettem volna, mert szerény, de teljes
