Irodalmi Szemle, 2009

2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Sikerkönyvek nyomában - Beszélgetés Koncsol Lászlóval

SZEMTOL SZEMBEN

29

felvidéki magyar hálózatban helyt próbál állni, látom a könyveket, amerre olykor megfordulok, a pozsonyi, a szerdahelyi, a komáromi könyvesboltban, eleinte a győriekben is, de az árusok erejéből többre aligha futja. Különböző csatornákon fo- gyogatnak is a példányok, rákérdezek a boltokban, de egy valami hiányzik, egyfelől a szerző, a szerkesztő, a kiadó, másfelől, a láncolat vége felé az olvasó kapcsolatából: a közvetítő, a médium, a napi, a heti és a regionális sajtó láncszeme.

A sorozatot a lapok süket csöndje öleli magába. Kértek tőlem néhány interjút, mint most Te is a Szemlé ben, s írt is róla sok évvel ezelőtt egy mély elemzést egy magyarországi folyóiratba Mák Ferenc, de sajtónk a sorjázó kötetekről nem vesz tudomást. Kiváncsi volnék egy bibliográfiára, de gyanítom, hogy az sem mutatna ki többet, mondjuk, tíz recenziónál. Ráadásul ötöt-hatot én írtam meg tavaly álnéven, nem a magam dicsőségének hizlalására, hanem kínomban, hogy legalább egy-két fontos könyvre fölhívjam az olvasók figyelmét, de azokból sem jelent meg mindenik. Még a regionális sajtó, a Csallóköz című hetilap sem méltatja figyelemre a könyvsorozatot, amely pedig éppen az általa felügyelt nagytáj múltját méri föl. Még arra sem vállalkozik, hogy egy-egy új kötet megjelenéséről hirt adjon, mondjuk, így, ilyen magas intellektuális szinten: „Megjelent a Csallóközi Kiskönyvtár új kötete. Címe ez és ez, szerzője XY, kiadta a Kalligram, terjedelme, ára ennyi és eny- nyi, kapható a könyvesboltokban és a kiadónál. Az sem segített, hogy a kiadó a sorozat néhány kötetébe, a megfelelő egyeztetés után belenyomtatta: „Médiapartner a Csallóköz c. hetilap.” Egy hetvenhárom éves ember már ne harapja el a nyelvét: amikor a Kalligram igazgatója megkérdezte a lap tulajdonosától, miért hallgatnak, azzal válaszolt, hogy nem bolond propagandát csinálni konkurensének, a Kal- ligramnak. A politika és a közélet megosztottságán siránkoznak, dolgoznak is keményen és derekasan a megosztáson, s amikor az elméket, érzelmeket, indulatokat egyesítő kultúra erősítéséről, a magas kultúra termékeinek terjesztéséről lenne szó, maguk is - ezen a terepen is - az árkokat és szakadékokat mélyítgetik. Tudnám ezt nagyon pontos jelzőkkel minősíteni, de durva lennék, s az ítéletet inkább az olvasóra hagyom.

A Csallóköz aránylag kevés kiemelkedő szellemet adott nemzetünknek, ezért az is motivált, hogy fölfakasszam számára a történelmi önismeret forrásait. A vállalkozáson, mint jeleztem, főképpen más tájegységek szülöttei dolgoznak. A régió múltja, mely olyan, amilyen, gondoltam, elemzésekre, önvizsgálatra és szellemi építkezésre serkenti a régió népét. Olyan álmom is volt javaslatot tettem rá nem egy helyen, hogy az iskolákban és településeken alakuljanak történelmi olvasókörök, amelyekben a könyvek tartalmát megbeszélik, hogy az anyag már a gyerekek tudatában élni és hatni kezdjen, és élő hagyománnyá váljék, de ilyenekről sem hallottam. Bár én volnék süket rá!

Nevezzük kisebb tragédiának, hogy a bukott rendszerben, amikor az emberek többet olvashattak, ez a sorozat, mint magad is tudod, hiszen kiadót vezettél, nem jelenhetett volna meg, míg most, amikor szabad az útja, célba vett olvasói egészen