Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Sikerkönyvek nyomában - Beszélgetés Koncsol Lászlóval
SZEMTŐL SZEMBEN 27 tuk ki Csémy Lajos prágai professzor alapos, saját kutatásokra épülő előszavával. Az egyházmegyei vizitációk és közgyűlések 1815-1848-as jegyzőkönyveit valóban a pápai Gyűjtemények őrzik, onnan kaptam meg őket sok-sok esztendeje fénymásolatban. Már rég meg kellett volna jelennie az egész hatalmas anyagnak, de mindig új és új akadályok jöttek elém, s most, hogy életidőm rövidül, évi két kötet előkészítésén gondolkodom. Az négy év, s annyi talán még belefér öregségembe. Igen, ez a forrásanyag valóban Pápán buzogott föl nekünk. Vezérelvünk akkor kristályosodott volna ki, ha a Kiskönyvtárt egy tudományos intézmény kezdi szervezni, s már az indulás előtt minden kiadandó mű a rendelkezésünkre áll, ha van olyan elkötelezett csallóközi szakember, aki minden regionális anyagot begyűjt, és készenlétben tart. Talán észrevetted, hogy a Kiskönyvtár szerzői közt meghökkentően kevés a csallóközi gyökérzetü tudós, gyűjtő, kutató, hogy messziről jött emberek szolgálják ezt a régiót. „Gyüttmentek”, mondják ránk ajkbiggyensztve a gyökeres csallóköziek, s a jelek szerint nem is tolonganak a munkánk gyümölcseit árusító piacokon. Együtt tartott kész és ismert anyag híján a müvek alkalom és lehetőség szerint áramlottak általam a kiadóba. Lektoraim nincsenek, ha kell, magam vállalom ezt a szerepkört. Kiváló szerzőink szinte hibátlan munkákat adnak le, ők konzultálnak is a szakma embereivel, apró problémákat pedig könnyen megoldok. Mindezek ellenére és velük együtt örömmel tapasztalhatja bárki, hogy apró foghíjakkal, amelyekről fenn mint pótolandó anyagokról szó esett, a régió egyre komplexebb történelmi képe rajzolódik elénk. Ahhoz képest, ami a Csallóközről húsz-huszonöt évvel ezelőtt itt-ott olvasható volt, ma már rengeteg tudást begyűjthet az, akit az ilyesmi érdekel. A kiadó szerkesztőjére leginkább a kötetek adminisztrálása hárul, s nekem ez nagy segítség, mert az a viszonylag kevés levelezés, telefonálgatás, utazás is leterhel, pénzemet és időmet fosztogatja. *,, Nemzetünk és régiónk népe ismerni akarja múltját, egyre átfogóbb és részletesebb történelemtudásra vágyik...!” — olvashatjuk a legújabb kötet belső borítóján. A nemes szándékokat és elvárásokat olvasva, szeretném megkérdezni, hasonló kutatásokat más egyházak is folytatnak-e, és milyen eredménnyel?- Ma már nem vagyok olyan biztos abban, amit sok évvel ezelőtt a sorozat fülszövegében megfogalmaztam. Nemzetünk és régiónk magyar polgárai közül múltunk csak keveseket érdekel. Sokszor érzem úgy, hogy a sorozatot egyetlen ember, Lelkes Vince örömére szerkesztem, ő volt évekig Diósförgepatony tanácselnöke, majd polgármestere, ő fogadott be 1985-ben, s bízott meg azzal a munkával, amelyből a Csallóközi Kiskönyvtár kilombozódott; ha nem ő, sorozat sincs, csak sűrű homály a régió múltja körül, mélyén és fölött, alighanem mindörökre. Amit más felekezetek képviselői a csallóközi plébániák és iskolák életéről föltártak és megírtak, az eddig a sorozatban meg is jelent, de újabb szövegek nem kerültek elő. El tudnék képzelni egy csallóközi tárgyú latin-magyar oklevélgyűjteményt, Házi
