Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Csehy Zoltán: „Minek zene minek fog minek oboa” (Vázlatos eszmefuttatás Cselényi László költészetének zenei értelmezhetőségéről)
20 Csehy Zoltán vagy keresztez szavakat, aról nem beszélve, hogy a központozás hiányának radikalizmusa a szó jelentéstulajdonító vonzáskörét jelentős mértékben kiszélesíti. A szavalás, suttogás, kiáltás, sikoly, éneklés vagy a hangszalagokra rögzített elektroakusztikus hangjelenségek egyaránt fontos stiláris szerepet kapnak ebben a muzsikában. Berio számára a zene összegző esszenciák létrehozásának lehetősége, mely során a zeneszerző a szimultán, sosem elszigeteltségben létező gondolatok, beszédmódok, létszituációk összefüggésrendszereinek feltárásával és bemutatásával foglalkozik. Müveinek egy csoportja tudatosan megreked a work in progress szintjén, többek közt ezért is szokták John Cage-dzsel is összehasonlítgat- ni. Ezt az (egyébként valóban nem meggyőző) összehasonlítást egy interjújában úgy hárította el: „ Egy dolog közös bennünk: a fogorvosunk, New Yorkban. ” Berio szövegértelmezése és Cselényi zeneértelmezése természetesen hosszabb kifejtést érdemelne, de erre itt nincs mód és tér. Egy gondolat erejéig érdemes odafigyelni a szexualitás ábrázolására: mind Berio, mind Cselényi a zenét az érzékiség hordozójaként és a test „részeként” fogja fel. a Téridő-szonáta egyik központi kérdése a szexualitás ábrázolhatósága és átható szimbolizmusa, melynek a fenti jelezéseknél részletesebb bemutatása szintén meghaladja jelen tanulmány kereteit. 5. A chance music felé? Boulez-hez visszatérve tanulságos lehet az alábbi példa is: Eclats című zenemüvében eredetileg jelentős mértékű szabadságot adott a 15 zenésznek a zenei anyag megválasztásában, ám az előadások nem győzték meg e lépése helyességéről, ezért a partitúrából fokozatosan eltávolította a szabadsággesztusokat, és pusztán a karmesterre bízta a társalkotói feladatokat. Michael Nyman20 hasonló megfontolásokból kifolyólag határozottan el is különíti egymástól a kísérleti és az avantgárd zenét: az experimentális zeneszerzők (Cage, White, Hunt, Wolff stb.) Cage szavaival élve „ismeretlen kimenetelű aktusokat” eredményező folyamatokat gerjesztettek a kiszámíthatatlanság mértékének maximalizálásával és a szervezettség minimumának előtérbe állításával. Boulez (Madema, Nono és Stockhausen hasonlóképpen) a folyamat irányítását nem engedte teljesen át, sőt az Éclats példája mutatja, hogy korlátozta is a szabadságlehetőségeket. Madema például a szervezettséget a végletekig fokozza, ugyanakkor a véletlen kombinatorikus erejében ugyanúgy hitt, mint a technikai analízis költői hasznosíthatóságában. A kombinatorikát és a változásban változót misztifikálta, s ebből fakadt páratlan kreativitása: még operáinak esetében sem beszélhetünk lekerekített, kanonikus opusokról, legfeljebb egyes előadásokról. Az 1955-ben komponált vonósnégyesét21 Madema Luciano Beriónak dedikálta, aki ezt szintén egy vonósnégyessel viszonozta: ez az ikerkompozíció vezetett a két zeneszerző barátságához és a híres milánói elektroakusztikus zenei stúdió felállításához. Maderna műve a permutáció költészete:
